A telefonom hiányának van előnye is, hátránya is.

A hátránya, hogy nem lehet elérni. 

Ez az előnye is.

De most pl megbeszéltük Takival emailben, hogy délben szokásos helyen találkozunk a Margit-szigeti futásunkhoz. De én fél 12kor keltem, ezért nem volt időm megnézni az emaileket, amiben írta, hogy lehet, hogy esni fog, akkor menjünk-e vagy sem. Én pedig kimentem. Sétáltam egy kicsit a szigeten. Néztem a bemelegítőket, a futókat.... és visszafordultam :D

De most elvileg lesz telefonom, ha lesz rá pénzem, csak sim-kártyát kell vennem. Kicsit sajnálom. Én szerettem a telefon nélküli létet. De mások miatt muszáj, hogy legyen telefonom.

Pedig olyan volt, mint a régi időkben. Vajon ott lesz a találkozó időpontjában? Juj de izgi. Évszázadokig eléltek az emberek mobiltelefon nélkül, ma meg már bolondnak nézik azt, akinek nincs telefonja. Ilyen időket élünk, bizony.

Ezzel a fánki dallal ünneplem, hogy a havi szövegmennyiséget megírtam.

Nagyon kiéltem magam a szövegírásban. Volt egy, aminél a kérésekhez külön oda volt írva, hogy a Converse szót kell nyomatni.

"A „Converse” oly időtálló és praktikus, mint egy „konzerv”! Hordjon Converse cipőt Converse papuccsal, Converse sapkát Converse pólóval! Forduljon hozzánk, és segítünk Önnek tájékozódni a Converse univerzumban! Converse-t mindenkinek!"

Valószínűleg kivágják, de azért megpróbáltam. Persze olyan címet írhat valaki az elektromos kisautókhoz hogy "Elektromos boldogság gyerekeknek", azzal bezzeg semmi gond nincs, de ha én írok valamit!! Miért nem volt jó hintaágy szövegcím hogy "Vágya, hogy legyen egy hintaágya?" Felháborító.

Na de most már megtanultam úgy írni, mint ahogy a szövegírók, mi is a szó, nem jut eszembe, mondjad már....á megvan

UNALMASAN!!!!!!!!!!!!!!!!!! 

Megtanultam unalmasan írni. 

A csajszi, aki a felettesemnek számít jelen helyzetben egyszer küldött egy olyan szöveget, hogy "A címadás tanulható!".

Hetekig nem nyúltam hozzá. Nehogy már nekem tanítsd, hogy adjak címet, kisanyám.

Aztán megnéztem, és nagyon jól szórakoztam rajta :D Majd idézek belőle egyszer, kedves 4-5, vagy kevesebb személyből álló blogközönségem, majd idézek.

A havi termésemből még a kedvencem:

 "A múltat le kell zárni, el kell engedni, azt, ami jön, pedig el kell fogadni.

Költözés, lomtalanítás ügyében forduljon hozzánk bizalommal!"

:D 

A hónap kedvenc szövege pedig a téli virágokról szólt. Az egyik, amit szeretek ebben a munkában, hogy eléggé a saját szájízemre alakíthatom a dolgokat, pl a témákat is én választhatom ki. Ezért eléggé meg tudom könnyíteni a saját helyzetem, pl hogy a kertészeti weboldalakhoz virágokról írok.

Nézzétek, ő itt az új barátom, a csillagos téltemető. Ari, mi? :)

A suliban megint leactresseztek, kérdezte a Kiricsi tanárnő, hogy én voltam-e a másik actress Dorina mellett. Mondom yes i was. Mongya, i enjoyed your performance. Mondtuk thank you, thank you.

És végezetül a zekszemmel készített többéves videónk, a ÉN ötletem alapján készült természetesen, és B. is nagy rajongója a felvételnek, és már rákattintottak 4414-en, ebből csak 1000 vagyok én, szóval sztárok vagyunk, hallod, A.? Persze te nem olvasod a blogom, mert azt mondtad, csak annak érdekes, aki amúgy nem ismer, és persze igazad van. (Seggfej!)

Arról, hogy a cserepes virág ovis jelem, és hogy növénygyilkos vagyok, ezért megöltem a Btől szerelmünk tavaszakor kapott primulát, Pirulát, majd később.

Azt még megmutatom, mit választottam a májusban leadandó esszém témájául.

https://en.wikipedia.org/wiki/Existential_crisis

Legalább is most.

Voltam a tanszékvezető előadásán. Vagyis ez ilyen összevont előadás.

Egy énekelve beszélő verébalkatúakhoz tartozó nő tartja a középkori england előadást, a reneszánszt természetesen a reneszánszomán tanszékvezető.

Háromnegyedórát egyik, háromnegyedet másik. Nagyon szórakoztató a váltás :D

"And now my lecture is over welcome Professor Fabiny."

:D

Aztán találkoztam a Tehát-ban lelkész nagybátyámmal, jót beszélgettünk. Bizony.

Meg pénzt is adott, azt mondta, nem fogad el ellenkezést. Én nem tanúsítottam ellenkezést.

A fonológia órán a transscriptionöket vettük, olyan, mint egy új nyelv. Én speciel szeretem őket. Nem értem, hogy mások hogy irtózhatnak a nyelvészettől, de lehet hogy még fogok belőle annyit tapasztalni, hogy hányingert fogok kapni tőle. Bár nem hiszem.

És aerobicra is mentem.

Megjelent az egyik tanárunk is. Ezt rendkívül szórakoztatónak tartottam. De nem volt időm ezen szórakozni, mert kínoznom kellett a testem. Körülbelül ezeket gondoltam:

"Jé, ez nem is nagy cucc. Ja hogy ez csak ilyen nyújtás. Na. Nem nagy kunszt. Oké nem túl könnyű lehajolni. Ez egy kicsit fáj. Na, most már jobban kell emelgetni a lábam. Héhéhéhé erről nem volt szó, ilyen magasra nem tudom felemelni!!! Na jó most kiállok egy kicsit inni és megkötni a cipőmet. Kötöm a cipőm. Kötöm. Oké visszamegyek. Hm, ez a nyújtás jól esik. Jaj ne, lyukas a harisnyám! Szerencsére nem nézi senki. Na emiatt a mozdulat miatt hívják Női tornának gondolom... Jaj úristen mi ez.... ég a hasam! Ezt nem csinálom tovább. Na, most kicsit jobb. Nem, tévedtem! Meddig csináljuk ezt az egyetlen mozdulatot?? Na, most lehajolunk. Remélem nem esik le a szemüvegem. Még mindig le kell hajolni? Nem látom mások mit csinálnak, le vagyok hajolva. Oké felnézek, mit csinál a nő. Ja, még mindig le kell hajolni. Oké, ő tudja. Hajolok hajolok. Otthon pizzát kéne enni. Majd megkérem Balázst hogyÁÁÁÁÁÁUUUU MIÉÉÉÉRT???? MIÉRT KELL EZT??? EZT EMBER NEM TUDJA MEGCSINÁLNI!!!! MIÉRT KELL ILYEN SOKÁIG???? Na. Oké. Hát akkor most pihenünk. Az jó. Ha még egy percig így fekszünk a sötétben én elalszom."

Most már minden nap blogolok? Sőt, mivel éjjel írtam az előzőt, így gyakorlatilag egy napnak számít. Már megint idemenekülök a tevékenységeim elől, bár ez csak egy kis pihenés mielőtt nekilátnék. Nem akarok beledögleni, inkább lassanként veszem az akadályokat.

Ma elvileg nagyon jó voltam a rádióban, legalább is Dorina ezt mondta. Persze én is észrevettem, hogy vannak asszociációim.

Péntekenként este 7től, kultx fm-en.

Kinek írom? Kristóf, te láttad a facebook bejegyzést? Mert akkor nem neked :D

Bár lehet, hogy te csak az elején támogattál és már leszarod a blogom, mi??

De ha most idekommentálsz, akkor lebuktatod az álneved.

Nagyon jól elszórakoztatom magam ismét :D

Képeket illesztek be, hogy ne legyen olyan fárasztó olvasni. Ez a 2015 májusi velencei esküvőn készült, ezen a fotón az egyik legjobban sikerült művigyorunk látható. Ebben a jelmezemben hívtak Helénának a taxiban, mire mondom: "Szépnek gúnyolsz? Vedd vissza szép szavad!" de senki nem reagált. Ha a shakespeare imádó tanszékvezető bácsika ott lett volna, biztos nevetgélt volna, olyan sznobosan, ahogy szokott. A sznobságát leszámítva (néha emiatt) szimpatikus bácsi. Legalább is kedves, és művelni szeretne minket, mást nem nagyon lehet elvárni egy tanszékvezetőtől.

ÖÖ hát szóval jó kis nap volt a mai. Szeretek forró itallal a kezemben rádiózni. Dorina nem akart bevinni a stúdióba ilyet, mert azt mondta, hogy nem fogja tudni kifizetni, ha leönti a keverőpultot. Úgyhogy igazán bátornak éreztem magam. Most már a harmadik adásnál eljutottam addig az ellazulási szintig, hogy a karomat lazán hátratettem miközben beszéltem. Ez azért is lehetett, mert adásfelvétel előtt nem kellett tűkön ülve, egyedül fél-háromnegyedórákat Dorinára várnom, azon stresszelve, hogy jön-e egyáltalán. Nos igen, a telefonnélküliség egyetlen hátránya.

B. nem kapta meg a munkát, amire jelentkezett, aminek azért örülök, mert egy hétvégét végig kellett volna dolgoznia. Ugrott az új monitora, és az én szintim, darbukám, hermelinbundám, arany nyakékem.... be kell érnem holmi ezüsttel. Kavics.

Írtam neki egy 10+1es listát, hogy miért jó, hogy nem vették fel. Nagyon jófej vagyok. Miután kidühöngtem magam, hogy folytatnom kell a szövegíró melót.

Ez életem első írásért kapott fizetése, 2015 májusában. Nem számítva az európás pályázatért kapott tízezres könyvutalványt. Nyertem 17 évesen egy írópályázatot, szerintem én indultam egyedül, vagy olyan 1-2 rajtam kívül. De azért úgy örültem, mint egy bolond.

Bö úr rántott gombát készített krumplipürével, amíg én nyelvészetre tanultam. Nyelvészetre tanultam = elkezdtem nyelvészetre tanulni, aztán arról beszéltem legalább (!) negyven percig, hogy milyen lenne ha nyelvész lennék.

Hívtak már nyelvzseninek a iskolában. Én érzem rosszul magam a helyükben, amiért engem nyelvzseninek neveznek, hiszen ez arról árulkodik, hogy nem túlságosan tájékozottak azt illetően, milyen is egy igazi nyelvzseni. Aki engem nyelvzseninek nevez, az úgy gondolja, hogy hozzá képest zseni vagyok. Márpedig ha hozzá képest zseni vagyok, akkor még mindig csak átlagosan intelligensnek számítok, hiszen ezek szerint az ő értelme nem haladja meg azt a szintet, mikor már képes felismerni a zsenialitást. Sajnálatot és megvetést érzek irántuk. Aztán sajnálatot érzek, amiért sajnálatot, és megvetést érzek irántuk. Aztán megvetem magam, amiért sajnálatot, és megvetést érzek irántuk. 

Ezt a dalt akkor hallgattam sokat, mikor nemzetünk fővárosába költöztem.

Egyszerűen imádom ezt az újságcikket.

Német József. Vasesztergályos - gépkocsivezető - táncdalénekes :D

Szeverényi Orsolya. Raktári munkás - értékesítő - táncdalénekes. 

Jelentem: én lettem az egyik legprofibb webszövegíró széles e világon.

Kiadok majd egy kézikönyvet:

"Hogyan írjunk elképesztően érdektelen témákról, úgy, hogy mások már írtak a témában vagy 10 szöveget?"

Na ehhez kreativitás kell, bizony. Már nem is a témát nézem, csak megírandó szövegeket látok. Jöhet bármi, úgyis megírom.

Megírok bármit, urak hölgyek! Csak a pici embert ne kérjék.

De lesz Pici ember, érzem. Csak most lefoglal sokminden. És Málnatorta 2... és banánvideó!!

Leadták a rádióműsorunkat pénteken, és aztán mondat közben lekeverték és nem is jött vissza a műsor. Ez egy banális hiba. Guillotine-t érdemelne. Dorina kiakadt.

Engem viszont ez rendkívül szórakoztatott, szerintem ennél tökéletesebben nem alakulhatott volna az első rádióadásunk :D

A tanszékvezető úrral megint volt óránk, az óra legelső kérdése: "Készülnek már az előadásra?" mondjuk neki, jövő héttől lesznek próbák. Mondja: "És meg lehet nézni?"

Múltkor meg aszonta ránk "professional actresses"

Így még nem szólítottak, bár sejtettem, hogy egy idő után fel fog tűnni másoknak is, hogy tudok játszani. Csak idő kérdése, mondogattam magamban, csak idő kérdése. Meg mondjuk azé, hogy szerepeljek. Ez például nem elhanyagolható tényező.

Kezdem úgy érezni, hogy a szereplés fiziológiai szükségletem. Legalább is szereplés után olyan... nyugodt vagyok. Ami nálam elég ritka

*felesleges lamentálás arról, hogy semmi értelme ide írni, hiszen úgysem olvassa senki, és én egy értéktelen, e mellett borzasztóan kiábrándító ember vagyok*

Múltkor vonaton ültem két sráccal, az egyik kibeszélte a volt barátnőjét, aki anglisztikás volt, hogy ez nem túl hasznos szak, és ő most bolti eladó. Aztán kibeszéltek egy srácot, aki reklámszövegeket ír. Majd jött egy másik srác, akinek nincs telefonja. Nagyon szórakoztatott, hogy tanúja voltam a beszélgetésnek, és pont ilyen dolgokat soroltak fel :D

Csak úgy random töltök fel képet, úgy, hogy nem illik a tartalomhoz, ez a 2015 májusi esküvőn készült, B. ismerősi körében. Elsősorban az ő ismerősei, bár a középen ülő lényt -aki egy ufó és egy állat nászából született- úgy érzem, mindig is ismertem.

Képzeljétek el, Kedveskéim (nem, nem.... ki akartam próbálni, mert egy másik blogos ezt használta, kíváncsi voltam, milyen érzés.... hát nem jó. Mintha felpróbáltam volna egy ruhát, ami nem illik rám. Persze ez vajmi ritkán történik meg velem, mert MINDIG jó ruhát választok. Általában. Néha.)

Tényleg, muszáj lesz már bemutatnom a ruháim, amiket két csodálatos turiból szerváltam. Én szeretem az öltözködést, hiszen ez is az önkifejezés egy formája. Szerváltam egyszer egy festményszerű ruhát. :) 

Ez nem a festményszerű ruha, ez egy homályos fotó rólam, Noémi 25. szülinapi partija előtt. Rám nem annyira jellemző az, hogy holmi ajándéktasakokat vennék, így örültem, hogy rögtön elsőre sikerült egy nagyon jó kinézetűt szerválnom. Mindig meglepődöm, ha észreveszem, hogy néha van ízlésem :)

A táskát is az egyik csodás pompázatos szupiturkálóból szerváltam, nagyon csalódott voltam, mikor azt hittem, hogy nem lehet bele félliteres vizet tenni, aztán madarat fogtam, mikor kiderült, hogy de. Imádok fecsegni.

A táskából kilóg egy lila, szőrös, nyuszifül.

A ruhám, bár fantasztikusan áll rajtam, egy hálóruhának is használt ruhadarab, átkötve egy fekete kendővel a derekamon, ez az estélyi változata. Vigyáznom kell, kinek mondom ezt el, mert pl a bulin megdicsérték, hogy:

"De jó ez a ruha!"

Én meg kellemesen meglepetten, lelkesen válaszolom:

"Ó, kösz! Ez a hálóruhám is!"

Furcsán néztek.

Mit néztek furcsán? Hiszen ez egy dzsoli dzsóker estélyi háló futó MINDENruha! Ilyen ruhátok az életben nem lesz! *köp egyet*

Akartam volna arról írni, hogy a karácsonyi előadás óta rajong értünk az angol tanszék Shakespeare-omán vezetője, de már nem fér bele.

Nyári fotó keresztfiamról. Az egyetlen értelmes ember a(z eredeti) családomban :) 

Múltkor beszélgettünk arról, hogy valamikor nehéz rávenni magunkat dolgokra, de aztán jó, ha megtesszük.

"Figyelj Orsi... múltkor például nem akartam a kádba menni! De mikor meg a kádban voltam, nem akartam kimenni!!" - mondta, teljesen meglepődve ezen a jelenségen. 

B. után ő az a férfi, akinek a legjobban kedvelem a társaságát.

Karácsony van, épp összeraknak valami... autót azt hiszem. Undorítóan idilli kép :) 

TÉNYLEG KIMOSTAM POE VERSEIT! A MOSÓGÉPBE BELEKERÜLT! NAGYON TISZTÁK LETTEK A VERSEK :D Újabb darab a kiállításhoz.

Na végre válogattam képeket a szövegekhez. Nagyon jó munkám van, egyre jobban szeretem. Ez nem gúny, hiszen minden munka csodás, amit ágyban fekve, pizsiben művelhetek :)

Most gebasz lett a rendszerrel, és akkor pénteken felhívtak (persze Balázs telefonján, hiszen nekem nincs) és akkor van egy Team Viewer nevű program, amivel behatoltak Mademoiselle Laptoppba. Szegény... És akkor én meg végignéztem, ahogy kattintgat a csávó, és nagyon viccesnek tartottam, hogy fogalma sincs, hogy oldja meg a problémát, és én ezt nyomon tudom követni, egy kis harapnivaló mellett. Szórakoztató program volt figyelni a tétova kurzort.

Én ezt a bucs keszidi és a szándensz kölyköt elkezdtem nézni, de számomra akkor nagyon unalmas volt. 

Hétfőn még Csabán voltam a gyönyörűszép és tehetséges barátnőm kiállításán. Képek:

Ezt a gonosz manót már láttam (nem a rendezői jobbon szereplő gonosz manóra gondolok, hanem a kékbőrűre). Mikor Barbi készítette, akkor csak egy kék kart láttam belőle. Poénkodtam is, hogy lehetne olyan, mint egy horrorfilmben, hogy valaki megfogja a vállam, és hátrafordulok, és akkor csak egy kar. Barbi és a nővére nevettek, úgyhogy ezt elkönyveltem jó poénnak. Én én én.

Ez egy szuper gésabáb. Mármint a rendezői balon. Ez azért jó mert MA OLVASTAM KI A GÉSÁS KÖNYVET.

Ma úgy éreztem magam, mint egy száraz falevél, ami mindjárt le fog esni. És akkor a könyvben olvasom, miután ezt megállapítottam magamról, hogy.... hát valami hasonlót. Olvas a gondolataimban ez az ijesztő Gésakönyv!

És akkor jöjjön a Come talk to me, mert egy ideje ez a kedvenc számom, Peter Gabriel + Sinead O'Connor = örök szerelem

RÁDIÓ

megvolt a rádiós felvétel csütörtökön.

"Én a tökös, vagány csajokat szeretem a mikrofon előtt!!!!"

Holnap megvágjuk amit összeszenvedtünk, valószínűleg nem életem legjobb felvétele, de legalább nem őőőztem annyit, mint Dorina. Dorina ügyes volt, én lázadást éreztem magamban, és gondolatban csúnyán néztem a fickóra.

Nincs most telefonom, úgyhogy vártam Dorinát telefon nélkül, 13:35 kor, 13:30ra beszéltük, 14:00 kor felvétel.

Nincs sehol, kezdek izgulni.

Jó oké akkor bemegyek egyedül a stúdióba. Meg tudom csinálni. 

Képes vagyok rá.

Még egy kicsit üldögélek itt, ölelgetem a kabátom és a táskám és nézek ki a fejemből, ez hasznos program.

Na jó indulok. Odamegyek az ajtóhoz.

Showtime. Kinyitom.

Felmosófák és seprűk.

Jó akkor megyek és megnézem hol is van ez a stúdió, ja hogy iiiittt.

Bent van a fickó, de Dorina nem, én nem megyek be.

Aztán mégis bementem és kicsit beszélgettünk, de ez a fickó annyira kommersz, hogy most már nem osztok meg vele semmit, nem is értem miért mondtam el neki, hogy nincs telefonom.

Azt mondta, énekelve beszélek, és legyek magabiztosabb.

Idegenkedtem ettől az egésztől, hogy beraknak a stúdióba, ott van az üvegen túl Mr. Kommersz és akkor mi beszélgetünk, fehér fények, a pofámban köralakú mikrofon és legyek nagyon tökös és vagány és nagyon határozott, de emellett laza.

Aztán mondta nekünk, hogy otthon bármilyenek lehetünk, de a stúdióban erősek vagyunk, és vagányak.

A gyomrom rosszul kezelte ezt a mondatot, de aztán szerencsére mondott egy olyat is, hogy ez egy szerep.

És azóta tetszik a dolog, a szerepeket szeretem.:)

NŐVÉREK

Én annyira hálás vagyok az Univerzumnak, hogy más emberi lényeket is kitermelt rajtuk kívül.

Nagyon örülök, hogy én vagyok az egyedüli Szeverényi lány aki elhagyta Békéscsabát.

Egyik nővér írja chaten két évvel ezelőtt: Lehet hogy Pestre fogunk költözni :))

Én nézem az üzenetet...

Vége.

Nem csinálhatom azt, amit akarok.

Legalább hetente olyasmivel kell foglalkoznom, ami rosszat tesz nekem.

Ne.

Ne.

Hú aztán szerencsére kiderült, hogy nem jönnek, de én nem tudom mit csinálnék....

Valamit ki kéne fundálnom.

"Öööööööö most nem érek rá mert ööööööö itt egy alagút!!!!! ccsrrrrttttssssgggghhhhhhhh"

*kinyomja a telefont*

FOTÓS

Fotóztam :) Megint.

Most öko klubot. Jó volt a gép, majd mutatok fotót a fényképezőgépről.

Egyszer már kaptam olyan megbízást hogy szép fotókat készítek nővéremről a barátjának, nagyon jól sikerültek, igazán magabiztos is tudtam lenni, még a nővérkomplexusom mellett is. Úgyhogy nekem ezek mennek ezek a dolgok.

Szerintem előző életemben egy olyan nő voltam, aki férfi ruhát hordott, és furcsa dolgokat mondott.

Ja, most is ilyen vagyok! Hálistennek nem vesztettem el önmagam.

Nem szoktam mostanában cigarettázni. Csak úgy nincs kedvem.

Kifogytam. Várom haza Bt, nem láttuk egymást két napig, az nálunk két hétnek számít legalább. 

Remélem jó állapotban van, és megkapta a jobban fizető állását, nyakékeket akarok. Nem. Hmm....bár végül is.... Nem, nem! 

Ez az ÉN blogom, akár tetszik nekem, akár nem! 

Nagyon izgatott vagyok, hisz több pangó év után visszatértem egyik maradandó szerelmemhez, a rádióhoz.

Mai napon lesz az első próbálkozásunk, úgyhogy természetesen fent vagyok hajnalban és még zenéket válogatok.

Hát megvagy, te csirkefogó! Mennyit kerestelek... pedig játszottam hegedűn... jaj egy kicsit a hegedű is hiánycikk, bár azért nem annyira mint a zongora, de most már járhatok a teológiára zongorázni.

Mióta járhatok a teológiára zongorázni, erőteljes istenhitem lett, hihi. Oké eddig sem volt problémám vele. Már egy ideje kinőttem az istentagadó korszakomból. Nem éri meg. Egyszerűen nincs értelme. Nem is volt istentagadó korszakom, csak az egyik nővéremnek, én meg utánoztam.

Azt mondta egyik barátnőm hogy a 18. században nem nagyon volt szabad kreatívnak nevezni egy embert, mert emberre nem használhatták ezt a szót. (kutyára igen?) Én nemtom, nem néztem utána. De azért vicces. Rám már annyian mondták. Jaj! Én annyira kreatív vagyok! Húha! Nem is tudom mit kezdjek magammal.

KIMONDTA! KIMONDTA A BLOG NEVÉT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ASZTAKU.....

És akkor már természetesen ha a hegedűtanulásomról beszéltünk, azt a darabot megosztom, amit én kértem, hogy játszhassam, mégis megfutamodtam előle, és mégis úgy érzem, életem során egyszer eljátszom. Elnyávogni nagyon jól tudom, crescendo decrescendo minden a helyén.

A közepéig egész jól tudom, van benne fekvésváltás egy pár.... apám, most elkezdett hiányozni. Az érettségire fogtam hogy mellette nem lenne időm készülni, de az érettségire se készültem :D Mire készültem én valaha? *elrévedő tekintet, füstölő szivar*

Ez erre a zenére nagyon drámai. NEM JÁTSZOTTAM EL A SCHINDLER LISTÁJÁNAK A ZENÉJÉT!!!! *zokog*

A vizsgákat egész bírtam, mert zongorával kellett együtt hegedülni.

Én nekem nem fogja fel az agyam, hogy ott miért nem értékelte senki, hogy gyakorlatilag nem nagyon tudok kottát olvasni, mégis hegedültem 6 évig és a vonós zenekarnak is a tagja voltam. 14 évesen kezdtem, aszongya Tóth Pista bácsi, hegedűbácsim, akihez pánikolva elszaladtam téli szünetben E húrt cserélni mert hangolni próbáltam...nem kellett volna...

És aztán megint kellett menni... megint hangolni próbáltam. 

És akkor egyszer hegedülök, nagyon szépen néz, mondja "Ha 4-5 évvel korábban kezded..."

Kabbe Pista bácsi! Kapják be azok, akik korán kezdenek valamit!!!! Mit kezdtem én korán????

A regényírást :D Messzecsúszecről és Pollyról aki nem kutya hanem rabszolga és a szekérről aminek kiesett a kereke és elesett. És természetesen volt benne szerelmi szál. Én aztán nem valószínű, hogy valaha olyan regényt fogok írni, amiben nem lesz szerelmi szál. Ez körülbelül annyira valószínű, mint hogy bizonyos üzletasszonyok nem mondom ki a nevét RVCZ NR valaha értékeset fognak írni.

Mindent nyomasztó ez alatt írni..... nem megy. Lejjebb megyek, nem bírom.......

.......

...

.f

..ú

.ú

.ú

..ú

.ú

...ú

.j

Huh. Itt biztonságban vagyok.

Igen, meg fogom írni a Nagy Amerikai Regényt. 

Nagy Amerikai Regény - avagy hogyan próbáltam megírni a nagy amerikai regényt, sikertelenül

Igen, ez jó lesz.

Egyre inkább afelé hajlok, hogy az egzisztenciális válságokról írjam a diplomamunkám, hiszen nem lehet állítani, hogy ne lennék tájékozott a területen. 

De az jó, amikor az ember élvezi, Feldmár meg a franciák aszongyák erre: hogy van joie, meg plaisir, asszem és akkó hogy a lényeg hogy az egyik a sima öröm, a másik pedig a mindenben való élvezetet lelés.

Ó én a legtöbbször nagyon élvezem az életet, a látszólag kaka részt is, jaj de szerettem whiskyspohárból gines málnaszörpöt inni.... a gin nekem való ital, aszondom. Egyedül inni, verset írni, micsoda meló. Melódráma. 

A duolingón elkezdtem franciázni. Hö, höhö, hö.....hö.......

ELNÉZÉSTT!

JE SUIS DÉSOLÉ!

FORGIVE ME! JAJJJ újra kéne nézni a halászkirály legendáját, mert kiskoromban nem hinném hogy értettem.

Duo, a zöld baglyocska örömére következzen sárl trönétől valami. Au revoir, buonsoir, comment ca va? D'accord, d'accord! MERDE!!!!! MERDE!!! Je suis désolé Mademoiselle Ursulle. J'aime bois, oui, j'aime.

Je m'appelle la Duchesse De Tapir

Ilyen a logikám.

Az előző posztom NAGYON VICCES volt, olvassa el mindenki, ha nem tette.

Tudom, nagyon uncsi vagyok ezzel a bitlisszel. De én nem tudok leakadni az énekszólamokról. Énekelni az énekszólamokat pedig nagyon jó. Mennem kéne kórusba. De most épp elég a dolgom.

Na nem most, most két vizsga közt átalszom a napokat, mint egy gátlástalan lusta macska.

De meglett a félévem :) Tapsoljuk meg a lustaság királynőjét.

Szóval a barátnőmnek kiállítása volt, nagyon büszke vagyok rá, festményei, bábjai, látványtervezései, persze irigy is vagyok, mert nem hogy GYÖNYÖRŰ, még KIÁLLÍTÁSA is van! De aztán megnyugtattam magam, hogy én egy rendkívül fantasztikus emberi lény vagyok, engem mindenki imád, még az is aki fintorog rám és aztán csúnyákat beszél rólam, és különben sincs bennem semmi hiba, szóval jól vagyok.

Ja és ki ne felejtsük a sorból: ÉN IS GYÖNYÖRŰ VAGYOK! Ahogy a legelső "barátom" mondta: "Csinos vagy! Neccesen csinos!"

... de a többit majd a stand upban. Addig is....

Én is rendeznék kiállítást, de úgy néz ki senki se kíváncsi az összetörött poharaimra és az összenyomott pingponglabdáimra. Túl ávángárd vagyok ehhez a világhoz.

Vége a vizsi időszaknak, és egyet majd lehet hogy megismétlek, lehet hogy nem. Ez hogy történt? Úgy hogy megírtam egy olyan vizsgát, amit neptunban nem vettem fel, stb stb a lényeg hogy majd jövő szeptemberben megbeszéljük a tanár úrral, ezt írta emailben.

Jövő szeptember? Nem ismer. Nekem nem szokásom egymás után két szeptembert egy iskolában, egy városban, egy férfival tölteni.

B-t is el akartam hagyni, "világgá" mentem már többször (mentem egy kört a 74es trolival). Persze őt sose fogom elhagyni, de azért jó ha néha megijed és rosszul érzi magát miattam, ez a mottóm.

Az én szelektált híreim következnek:

Baján kimentettek a tűzoltók egy tőkésrécét a fagyott Dunából. 

Az ózdi általános iskolában egy vizsla is tanít. Mármint nem tanít...matek fizika szakos vizslaegyetemre járt, Chicago-ban. Minden reggel megiszik egy tejeskávét, és elolvas egy Szabadföldet.

Na készülök a holnapra, munkahelyi meg rádiós dolgok. Vége a vizslaidőszaknak :)

Most az a zúj elhatározásom, hogy mivel felborult a minden vasárnap vagy hétfőn írok rend, ezért majd nézem hanyadikán vót az uccsó és akkó ilyen 7-10 naponta vagy nem tom. Az úgy elég is. Persze ez a minimum, lehet hogy naponta fogok irogatni ha olyanom lesz. Pl ha menekülök a kötelességeim elől. Angol nyelvű irodalom vizsga, szövegírás. Egyikkel sem lenne probléma, ha nem halogatnám.

Oké a szövegírásban van egy kis bibi mert megint visszatért a rettegett EPRÜVETTA! Ami egy szüfrazsett eperre emlékeztetett, mikor legutóbb erről kellett írnom. Most már nem tartom olyan szórakoztatónak ezt a szót. Hogy mi az? Nem tudom. Írtam már róla szöveget? Igen. Most is fogok? Igen. Ezután sem fogom tudni, hogy mit jelent? Dehogy.

Azt írta valaki, hogy a blogom külső szemlélő számára szokatlan lehet. És? Ez egy személyes napló, nem tehetek arról, ha "szokatlan" dolgokat írok. Eleve mit jelent az, hogy szokatlan.

Semmi érdekes nem történt velem, kivéve, hogy tegnap meggyilkoltak a fogászaton, és aztán hazajöttem, és a szomszéd kalimpált és FÚRT. Mint a vietnami veteránoknak, úgy ugrottak be a fúrás hangjára az emlékképek. Miéééééééééért?

Ja voltam rádióban, a egyetemében, lesz műsorunk Dorinával. Letegeztem a fickót, ő meg aztán magázott minket, hát most ne haragudjon már meg már, de honnan kéne tudnom hogy alacsony harmincas fickók magáztatni akarják magukat. Egy barátnőm meg magázott valakit, annak ez volt a problémája. Ez a világ.

Így is köszönhettem volna neki (ezt a videót még linkelni fogom, a részleteiben rejlik a zsenialitása, na meg természetesen Lionel Richie-ben, és frizurájában):

"szokatlan" szinonimái: