Most már minden nap blogolok? Sőt, mivel éjjel írtam az előzőt, így gyakorlatilag egy napnak számít. Már megint idemenekülök a tevékenységeim elől, bár ez csak egy kis pihenés mielőtt nekilátnék. Nem akarok beledögleni, inkább lassanként veszem az akadályokat.

Ma elvileg nagyon jó voltam a rádióban, legalább is Dorina ezt mondta. Persze én is észrevettem, hogy vannak asszociációim.

Péntekenként este 7től, kultx fm-en.

Kinek írom? Kristóf, te láttad a facebook bejegyzést? Mert akkor nem neked :D

Bár lehet, hogy te csak az elején támogattál és már leszarod a blogom, mi??

De ha most idekommentálsz, akkor lebuktatod az álneved.

Nagyon jól elszórakoztatom magam ismét :D

Képeket illesztek be, hogy ne legyen olyan fárasztó olvasni. Ez a 2015 májusi velencei esküvőn készült, ezen a fotón az egyik legjobban sikerült művigyorunk látható. Ebben a jelmezemben hívtak Helénának a taxiban, mire mondom: "Szépnek gúnyolsz? Vedd vissza szép szavad!" de senki nem reagált. Ha a shakespeare imádó tanszékvezető bácsika ott lett volna, biztos nevetgélt volna, olyan sznobosan, ahogy szokott. A sznobságát leszámítva (néha emiatt) szimpatikus bácsi. Legalább is kedves, és művelni szeretne minket, mást nem nagyon lehet elvárni egy tanszékvezetőtől.

ÖÖ hát szóval jó kis nap volt a mai. Szeretek forró itallal a kezemben rádiózni. Dorina nem akart bevinni a stúdióba ilyet, mert azt mondta, hogy nem fogja tudni kifizetni, ha leönti a keverőpultot. Úgyhogy igazán bátornak éreztem magam. Most már a harmadik adásnál eljutottam addig az ellazulási szintig, hogy a karomat lazán hátratettem miközben beszéltem. Ez azért is lehetett, mert adásfelvétel előtt nem kellett tűkön ülve, egyedül fél-háromnegyedórákat Dorinára várnom, azon stresszelve, hogy jön-e egyáltalán. Nos igen, a telefonnélküliség egyetlen hátránya.

B. nem kapta meg a munkát, amire jelentkezett, aminek azért örülök, mert egy hétvégét végig kellett volna dolgoznia. Ugrott az új monitora, és az én szintim, darbukám, hermelinbundám, arany nyakékem.... be kell érnem holmi ezüsttel. Kavics.

Írtam neki egy 10+1es listát, hogy miért jó, hogy nem vették fel. Nagyon jófej vagyok. Miután kidühöngtem magam, hogy folytatnom kell a szövegíró melót.

Ez életem első írásért kapott fizetése, 2015 májusában. Nem számítva az európás pályázatért kapott tízezres könyvutalványt. Nyertem 17 évesen egy írópályázatot, szerintem én indultam egyedül, vagy olyan 1-2 rajtam kívül. De azért úgy örültem, mint egy bolond.

Bö úr rántott gombát készített krumplipürével, amíg én nyelvészetre tanultam. Nyelvészetre tanultam = elkezdtem nyelvészetre tanulni, aztán arról beszéltem legalább (!) negyven percig, hogy milyen lenne ha nyelvész lennék.

Hívtak már nyelvzseninek a iskolában. Én érzem rosszul magam a helyükben, amiért engem nyelvzseninek neveznek, hiszen ez arról árulkodik, hogy nem túlságosan tájékozottak azt illetően, milyen is egy igazi nyelvzseni. Aki engem nyelvzseninek nevez, az úgy gondolja, hogy hozzá képest zseni vagyok. Márpedig ha hozzá képest zseni vagyok, akkor még mindig csak átlagosan intelligensnek számítok, hiszen ezek szerint az ő értelme nem haladja meg azt a szintet, mikor már képes felismerni a zsenialitást. Sajnálatot és megvetést érzek irántuk. Aztán sajnálatot érzek, amiért sajnálatot, és megvetést érzek irántuk. Aztán megvetem magam, amiért sajnálatot, és megvetést érzek irántuk.