"Tisztelt Hölgyeim és uraim...Scotty NEM!" /Austin Powers/

Tehát az I.-ben leírtam, hogy valójában én egy reality műsor sztárja vagyok, és minden szereplőjét az életemnek fizetik, hogy szerepeljen az életemben. Ez tegnapelőtt derült ki. Igen, hát lesokkolódtam.

Sok-sok próbálkozás után reméljük, a blog.hu nem lesz olyan, hogy 500-as, meg 502-es hiba lesz rajta, mint a blog.com-on (köpködők!!). A blog.com-on írtam arról, hogy majd fogok írni az első versemről.

Nos. Készüljön fel mindenki. 8 évesen írtam, bátyám egy borítékjára.

KAKAÓS SÜTI

Jó a kakaós süti
azt eszi a jeti
nagyon-nagyon szereti
aki ellopja tőle, azt megveti.

Ebben a versben minden benne van, amit gondolok a világmindenségről. Életem legjobb verse. Felhívnám a figyelmet a "megveti" szóra, melyet már 8 évesen is előszeretettel alkalmaztam.

Aztán a Nagy Amerikai Regény. Ezt 9 évesen kezdtem. Az akkori naplómban meséltem is erről. Első mondata: "Polly szenvedett."

A naplóm: "Egy Polly nevű kutyáról akartam írni, de egy Polly nevű rabszolgáról írtam."

... de én akkor nem vettem észre lappangó rasszizmusom.

Elég ügyesen próbálkoztam valami történetet kicsikarni a dologból. Nincs meg, pedig szívesen elolvasnám utólag, mit kreáltam 9évesen. Megveszi a piacon Pollyt, a rabszolgát a főszereplő, elviszi az otthonába, aztán valami szekéren kell utazniuk aminek kiesik a kereke, tehát nagyon igyekeztem, még a térképről le is néztem, hogy kell írni hogy Messzecsúszec. Most már lusta vagyok. Erősen próbálkoztam, hogy még véletlenül se olyanról írjak, amit ismerek, minden jó író ismérve ugyan is, hogy ne ismerje a témáját.

További szép szürke felhős napot kívánok mindenkinek Patsy Cline-nal karöltve.

Ui.: A III.-ban arról fogok írni, hogy egyetemet kezdek (na ne, már megint? komolyan? és most be is fogsz járni drága?)