Megígértem, hogy minden vasárnap vagy hétfőn írni fogok, így jó kislány módjára megteszem. Ez a Cocteau ez aranyos, vanília, jót tesz habfürdéshez meg mosogatáshoz, esetleg ha valaki a kettőt egyszerre akarja.

Most gagyizták le a poénjaimat, ráadásul egy barátom. Azt mondta, nem is olvassa a blogom, erre írja, hogy 2-3 bejegyzést olvasott, és voltak benne gagyi poénok. Felháborító. 

Épp mikor az ember elhatározná, hogy folytatja a blogját, kap egy ilyen ütést. Hát természetes, hogy ha az ember sok poént ír, a nagy számok törvénye alapján lesznek gagyik is. És erőltetettek. De attól még ezt nem kell velem közölni! 

Kedvelt költőm, Garfield szavaival élve:

Na mindegy, egyébként jó napom volt, mert bár már reggel meg akartam írni a tanulási módszeres házimat, stand upokat néztem, és egy kettő tetszett is, most zsengébb előadókat tekintettem meg, Daniel Simonsent megint megnéztem, mert vicces, aztán nőket is néztem, azok között is volt egy-két jó. Aztán úristen mennyire unalmas ez az egész úgysem olvassa senki bármit ideírhatok devizaliberalizáció Ausztrália nyóc tízz! Ezt az idézetet senki se fogja érteni, hiszen senki sem olvassa ezt az egészet, és ez megnyugtató, így leírhatom, hogy Boborjánból van, mikor ő a világ leghosszabban élő embere. Tíra ríra. Sokak szerint a lár púr lár is erőltetett, igazuk is van valamennyire, de ha az ember poénokkal foglalkozik, nem lehet kizárni ezt.

Aztán elmentem a keresztfiamért az óvodába. Várni kellett egy ideig, amíg végeznek a nagycsoportosok a kajával. Én egy látszatkedvességet érzek az óvónők felől az irányomba, vagy egyszerűen csak frusztráltak, de mintha nem kedvelnének. Na szóval kiderült, hogy Beni nagy haverjának a nagymamájával vártam, úgyhogy megérte elmennem, kötöttem egy hasznos ismeretséget. El akartam vinni a srácokat egy megyeri közös biciklizésre vagy valami, de nem jött össze, de most, hogy a mamájukat megismertem, könnyebb lesz.

Bendzsó hat éves lesz, el ne felejtsem odaadni neki az elefántját, amit vettem neki. Bár nem könnyű elfelejteni, mert nagy. Wikipédia: "Az afrikai elefánt a legnagyobb szárazföldi állat. A farka hegyétől az ormányáig körülbelül 8 méter hosszú. Mindene hatalmas, a bele például 30–40 méter hosszú." Én nem akarom tudni, ezt hogy tudták meg. 

De nem igazi elefáni, hanem csak játék, ezt adom neki, elméletileg szereti őket. Karácsonyra játékszintit akarok neki adni, anya meg aszongya "nem is tud kottát olvasni... lehet hogy korai még neki.."

Nos, anya, kösz, hogy még jobban megértetted velem, hogy miért alakul ilyen nehézkesen zenei karrierem! Felháborító, mégis mi rossz lenne egy játékszintiben?? Már nézte a nagy szintit, nyomogatta, csalódott volt, hogy nem működik. A gitárt nagyon szereti, mindig nyúzza, szerencsére a hangolókulcsokhoz megértette, hogy nem nyúlhat, ott ütném agyon a kis szarost. Mit képzel magáról, nőjön fel.

Aztán bementem a városba, Békéscsabára találkozni Irma nővéremmel, és akkor elmentünk a borozóba, megittünk két sört, és a belső és külső világ egyeztetéséről, az Akasha krónikákról, Rudolf Steinerről, a spiritualitásról, Jézusról, a pornóról, a szabadságról, a női önbizalomról, a szerelemről, a párkapcsolatokról, de legfőképp a művészi válságokról és az önmegvalósítás nehézségéről, és a gyakorlati élet beintegrálásának problémáiról beszélgettünk. Kifecsegek mindent, mindent, mindent! 

Aztán hazajöttem, és megírtam a házimat, egy folyamatról kellett angolul írni (meglepő, hogy angolul, egy angol szakon), én a dalszerzés folyamatát választottam, erről írtam, 200 szót kellett, és 200 szó lett, se több, se kevesebb, elképesztően boldog lettem ettől a tudattól, kirohantam anyának is elmesélni, aztán elmeséltem egy barátomnak gtalkon, de ő nem volt olyan lelkes, és aztán jött ezzel, hogy erőltetettek a poénjaim, úgyhogy ide menekültem, hogy leírjam a napomat, hiszen rajtam kívül senki sem tud lelkesedni azért, hogy nekem 200 szavas lett az írásom PONTOSAN ANNYI.

Mert Balázs nincs sehol, sehol! A virtuális térben sem. Úgyhogy nem tudok neki beszámolni, hogy "Balázs, pont 200 szavas lett az írásom! A dalszerzésről! Pont 200! Nem 200 faktoriális....höhöhöhöhö hahahaha!"

És ő azt mondaná, hogy "Úristen, de hiszen ez fantasztikus!" és nagyon örülne. De ő annak is örül, ha jól készítem a tésztát, vagy két nagyon összeillő ruhát vettem fel, és lelkendezve szaladok EZT NÉZD MÁR HÁT EZT NÉZD, EZ IS ZÖLD MEG EZ IS, BALÁZS!!

Én egy érdekes, izgalmas ember vagyok, lenyűgöző az életem. És most, ha megbocsátanak, uraim, eltávozom.