Ezt a dalt akkor hallgattam sokat, mikor nemzetünk fővárosába költöztem.

Egyszerűen imádom ezt az újságcikket.

Német József. Vasesztergályos - gépkocsivezető - táncdalénekes :D

Szeverényi Orsolya. Raktári munkás - értékesítő - táncdalénekes. 

Jelentem: én lettem az egyik legprofibb webszövegíró széles e világon.

Kiadok majd egy kézikönyvet:

"Hogyan írjunk elképesztően érdektelen témákról, úgy, hogy mások már írtak a témában vagy 10 szöveget?"

Na ehhez kreativitás kell, bizony. Már nem is a témát nézem, csak megírandó szövegeket látok. Jöhet bármi, úgyis megírom.

Megírok bármit, urak hölgyek! Csak a pici embert ne kérjék.

De lesz Pici ember, érzem. Csak most lefoglal sokminden. És Málnatorta 2... és banánvideó!!

Leadták a rádióműsorunkat pénteken, és aztán mondat közben lekeverték és nem is jött vissza a műsor. Ez egy banális hiba. Guillotine-t érdemelne. Dorina kiakadt.

Engem viszont ez rendkívül szórakoztatott, szerintem ennél tökéletesebben nem alakulhatott volna az első rádióadásunk :D

A tanszékvezető úrral megint volt óránk, az óra legelső kérdése: "Készülnek már az előadásra?" mondjuk neki, jövő héttől lesznek próbák. Mondja: "És meg lehet nézni?"

Múltkor meg aszonta ránk "professional actresses"

Így még nem szólítottak, bár sejtettem, hogy egy idő után fel fog tűnni másoknak is, hogy tudok játszani. Csak idő kérdése, mondogattam magamban, csak idő kérdése. Meg mondjuk azé, hogy szerepeljek. Ez például nem elhanyagolható tényező.

Kezdem úgy érezni, hogy a szereplés fiziológiai szükségletem. Legalább is szereplés után olyan... nyugodt vagyok. Ami nálam elég ritka