Vagy dolgozzon. De az most még nem.

((NEM IGAZ MÁR, EZT SEM ÉLESÍTETTEM, MIKOR ÍRTAM!! Ez előző pénteki. Nem mintha bárki követné :D))

Arrested developmentet nézek, tetszik, aranyos, vagyis vicces.

Most volt a karácsonyi christmas party, amin még a komoly versemet is felolvastam, azzal kellett kezdeni hogy "So much depends upon". Leírjam ide mit írtam? Nem egy jó vers. De végül is megoszthatom, hogy megmutassam, mit nem tartok jó versnek. De van benne báj.

So much depends upon
a word of yesterday
a word that now is gone
once said it walks away

"i'll miss you, while i'm there
Goodbye, sweet, tender Brain!"
- say the thoughtless letters
slipping out in vain

There goes Yesterday
ran away from rain!
i saw it with umbrella
reading on a train

i'll meet them tomorrow
they wrote me a letter:
"So much depends upon
the days that don't matter"

B. megkérdezte, mikor olvasta (még szeptemberben) hogy miért van "ran" meg ilyen igeidős dolgok. Mit nekem grammar? EZ KÖLTÉSZET TE HÜJE.

Nem szeretem, mikor a felesleges vinnyogás tör fel belőlem, amiért elismerik az egyik oldalam, és akkor automatikusan beindul a "másikat nem" érzés. Kevés feleslegesebb lamentálás van ennél. De nem szabad utálnom magam emiatt, mert az még hülyeségebb lenne. Inkább szöveget kéne írnom, ha már így felkeltettem magam véletlenül. De mindenekelőtt folyadékot fogyasztani.

Senkit sem érdekel a másik blogja, mindenesetre terápiás jellegű, hogy írok. 

Most például visszanéztem az előző posztomat, és úgy gondoltam, hát ezek tök jó képek, milyen jónak tűnik az életem.

Szóval sikeres volt az előadás, viccesek voltunk, és valószínűleg még elő fogok adni így, főleg hogy megtaláltam ebben a partnert, Dorina személyében, akinek pcsaneve van, de nem az. Csak harsány. De én ezt szeretem, mert így én nem tűnök harsánynak mellette. Rég várok valakire, aki mellett nem én vagyok a szereplős, sokat beszélő, harsány.

Oké, ez megint egy olyan poszt, amikor minden legépelt betű után kételyeim vannak, hogy minek írom.

Fel lehetne húzni erre a blogra egy diagnózist. De elítélem a címkézést. Kivéve a blogcímkézést!

Ez komolyan hosszú í? Címke? De aranyos. Címke :) Pici cím.

Hétfőn egy barátnőm istentiszteletét hallgattam meg, és aztán beültünk teázni a Tehát-ba. (ez úgy hangzik, mintha járnék helyekre, sok helyekre, pedig egy perc tőlem gyalog ez a teázó.)

Ez a barátnőm mondta, akivel most kezdtem el egy ideje barátkozni, hogy nem gondolta volna, hogy mély dolgokról lehet velem beszélgetni. Vagyis nem gondolt teljesen felszínesnek, mégse gondolta, hogy nagyon mély gondolatokkal foglalkozom. Én erre azt reagáltam hogy ÉN NEM FOGLALKOZOM MÉLY GONDOLATOKKAL??? ROHADJ MEG TE PONDRÓ! aztán eltörtem a hátán egy széket, és eljöttem:)

Nem.

Szóval lelki fejlődésemet abban tudom mérni, hogy nagyon sokszor a helyén tudom kezelni a dolgokat. Ebben B. sokat segített, mert mióta ismerem, rájöttem: még nem ismertem normális embert. Ő aztán nem sértődik meg semmin, és mindent megért, amit meg lehet. Abból tudom, ha egészségtelen a viselkedésem, hogy B. nem érti, ez a legbiztosabb jel.

Na szóval lelki fejlődésem lett, mer rengeteg megjegyzéssel nem foglalkozom, vagy nem esik rosszul, mint régen. Persze még mindig van hova fejlődni, de az embernek nem árt jegyezni a kis lépéseket fel a lépcsőn az egész - ség felé.

Én szeretem a magyar nyelvet. Egész - ség. Tehet - ség.

Úgy érzem, úton vagyok, és végre TEHETek is, nem csak a TEHETségem létezik, és lóg a levegőben.

Érdekes úgy élni, hogy az emberről azt mondják, tehetséges. Biztos bóknak értik, csak éppen ha az ember nem foglalkozik a tehetségével, akkor kínosan érzi magát ennek kijelentésétől, mert így újra visszatér a bűntudat, hogy annyi mindent TEHETne. Ehelyett hajnalban blogot ír és suttyomban idióta youtube videókat néz.

De most már nem vagyok annyira tétlen. Főleg őszin tétlen nem vagyok már. S ez igazán kellemes érzés.

Ami még meglepőbb, hogy van értékrendem, amihez úgy ahogy tartom is magam.

Mi a következő, a végén még tartásom lesz? Ki tartásom?

Félek angolul gondolkodni néha, mert szeretek magyarul gondolkodni. De mégis csak külföldön akarok élni.

Külföldön igen. Az egy hatalmas ország Magyarországtól nyugatra.

Érdekes napjaim lesznek, jövő héten Könyvtárismeret vizsga. Ma pedig nekem 5 óra múlva már órán kell lennem, és karácsonyozunk elméletileg. Sütit is vinnem kéne, de nem sütök, mer nem. Majd jövő héten az utolsó néptáncórára sütök. Ilyen hobbijaim burjánzottak ki a depim következtében, hogy sütök. 

Imádom, mikor összeolvasztom a vajjal a csokoládét, és a tojásba beleteszem a cukrot, külön ezt a két folyamatot. Mert nagyon jól néz ki a tojásban a cukor, érdekes állagú lesz. És mikor beleöntöm a tojásba a csokoládét, és folyik, és a sárgából barna lesz, nagyon szép. A fél órás gyors csokitorta így lesz három óra. Engem aztán ne siettessen senki mert megbánja.

Jé, megnyugodtam, jót tesz nekem ez a blog. 

Identity társasjáték is lesz holnap azaz ma, önismereti társasjáték a reviczkyn. Várom, kíváncsi vagyok, milyen lesz, kik lesznek ott. Úgy vagyok vele, mint sokmindennel: ha szar lesz, legalább szórakoztatni fog.

És jön valaki hozzánk, akinek nem fedem fel a kilétét, megírtam neki, mikor jó a vizit, és azt is odaírtam a végére, hogy mondandómat kicsit több szóban fogalmaztam, mint ami elegendő lett volna, erre:

"én imádom a szaporított szavait, ne aggódjon. akkor péntek délre ott vagyok."

Igazán nagyon szeretek ilyen üzeneteket kapni. Valaki imádja a szaporított szavaim. A világ újra rózsaszín :) rózsaszínes szürke. 

Melankóliát váltanak ki belőlem a pozitív események.