Igen. Még a harmadik is.

Most visszaolvastam és túl hosszú ez a bejegyzés, hogy csak így egyben leadjam. Képekkel kell megszakítanom, amik lehet, hogy nem is illenek ide, sőt biztos, csak úgy random.

Hát ez a mai nap is elég eseménydús volt, egyben még jó is. Ez a kettő nem mindig jön össze, néha csak túllenni jó az eseményeken, de ma meglepően sok olyan dolgot csináltam, amit élveztem, és nem akartam, hogy véget érjen. Pl a rádiófelvétel tök jó volt mert most a lábamat is feltettem :D

Szóval hát mit meséljek annyi minden volt, kedves hallgatóink.

Pl tudatosult bennem, hogy örökre el kell kerülnöm a buta embereket, ha boldog akarok lenni.

És már a puszta gondolattól józan boldogság fogott el.

Voltam könyvtárban, gondolkozom az essay-men, amit egzisztenciális válságról akartam írni, de inkább a személyiségfejlődésről akarom írni vagy az önismeretről, mert rá kellett jönnöm, hogy pihenésképp és alapvetően mindig ezt falom hosszú hosszú évek óta.

Ráadásul az egy igazán ütős szakdoga lenne, ha két egyetemet és két okj-t se végzek el, aztán papírt szerzek, a diplomamunkám pedig a személyiségfejlődésről szól :D Szuper lenne.

Jaj most rájöttem, hogy ez nem egy vicceskedő bejegyzés. Hát, ez van. Sajnálom, hogy mindenkinek csalódást okozok, de van, mikor nem akarok vicces lenni, és nem vagyok kifejezetten vidám. Bár szomorúnak mondható sem vagyok. Hogy is nevezik ezt? Komolynak. Nocsak, van komoly sora, Orsolya? Minő meglepetés.

DE EZ AZ ÉN BLOGOM TI KAKÁK, AZT ÍROK AMIT AKAROK :D

Szóval Jungtól találtam egy szuper könyvet, persze más könyveket is de ma ő volt a befutó.

A szellem jelensége a művészetben és a tudományban.

Telitalálat. Erről az egy könyvről írom a diplomamunkám :D

Csak az a baj hogy valami anglisztikásnak kéne lennie.

De nem is ír mindenki angolos témát!!

Szóval ez csak ilyen izé amit mondani szoktak hogy angolos kell, valójában mindent elfogadnak ezek a kis tündérbogarak. Értitek van olyan tanár, aki négy hiányzásnál is átengedi az embert. Hát nem édesek?

Ezek az emberek aztán megküzdenek a diákokért keményen.

Istenem micsoda megkönnyebbülés hogy ezek jó tanárok.

Jaj és ma voltam a munkahelyen, és kikísért az egyik főnöksrác és rámszólt hogy szeles hideg idő van ezért vegyem fel a kabátom.

Milyen ember az akinek nem jut eszébe mielőtt kimenne hogy szeles hideg idő van? :D

Ez vagyok én, egy szerencsétlen, akinek mindig máson jár az esze, mint amin kéne.

Annyira rászoktam arra, hogy mindig máshol járok, hogy ott lennem ahol vagyok elég nehéz.

De Eckhart Tolle tavaly mondta hogy fontos hogy a jelenben legyünk, mert az az egyetlen valóság.

(mikor együtt kávéztunk a teraszán)

Én ennek tudatában mentem be a kaka munkahelyre és ettem meg a szendvicsem, és komolyan mondom életem egyik legjobb szendvicsevése volt. Mert nagyon koncentráltam rá.

És szóval hát a lényeg hogy nagyon nehéz koncentrálnom olyan dolgokra, amik nem okoznak azonnali örömöt.

De döntenem kellett: olyan ember leszek, aki csak ilyen dolgokkal foglalkozik, vagy olyan ember, aki képes másra is.

És én úgy döntöttem olyan leszek aki másra is képes, mert különben nagyon életképtelennek érezném magam.

Mindig is tudtam, hogy el fog jönni a vízválasztó pont az életemben, mikor döntenem kell, hogy pragmatizálom-e végre az elméletet.

Mivel megfigyeléseim alapján sokkal kevésbé vagyok ártalmas magamra és a környezetemre, ha gyakorlatias dolgokat is csinálok, így már nem nehéz megtenni. Ha egyszer tudom, hogy jó nekem. 

Az az igazság, hogy Lao Ce Az út és az erény könyvében igazat írt, és a saját bőrén tapasztalja meg a hátrányát az egyértelműségre való törekvésnek az, aki küzd a dolgok dualitása ellen. 

Az az igazság, hogy sokféle embert megismertem az itt töltött majdnem negyed évszázadom során, és látom, hol rontják el. Mind ki akarják zárni a világ egy kizárhatatlan szeletét.

Valaki a munkára koncentrál túlságosan, valaki a pihenésre.

Valaki a gyakorlatot viszi túlzásba, valaki az elméletet.

De hát nem egyértelmű, hogy mindkettőre szükség van?

Mérték az érték. Egyensúlyra van szükség.

A fent járóknak gyökeret kell ereszteni, a lent járóknak meg felfelé kell törekedni. 

Én fent járó vagyok, hiszen nem vagyok túl eviláginak tűnő lény, legalább is megfigyeléseim alapján valahogy se ide nem illek, se oda...hát hova illek én?