A fél első félévemet azzal töltöttem, hogy youtube on oscar díj átadókat néztem. Igen.

De most nincs kedvem ezért fennmaradni, elég utólag is megtudni, bár reggel rögtön megnézem majd a híreket, nehogy egy másik embertől tudjam meg, mert akkor azt az embert automatikusan utálni fogom.

Kedvenc oscar köszönésem:

Nem mintha annyira érdekelne az Oscar, de pl hogy Leo kap-e, az érdekel (jobban, mint a magyar produkció, melyre B-vel nem költöttünk pénzt, hogy megnézzük). Én is az emberiség azon 99,99999 %-ához tartozom, akik szeretik di Capriot. És még csak nem is szégyellem rémisztő átlagosságom, Leonardo di Caprio bebizonyította, hogy tehetséges.

Naa ne nézz így, Leo! Sokat teszel a bolygónkért is! A bolygónkat én is kedvelem, de egy kicsit elhanyagolom mostanában. Olvasom a BBC Earth-öt, és ha eszembe jut, kihúzom a töltőket.

Ma meg egy jóbarátom szelektív szemetét segítettem kivinni.

Jó volt a hétvégém, mert ennél a jóbarátomnál voltam, rajzoltam ilyen személyiségtesztes cuccot, amiről ő azt mondta, hogy tudja hogy hülyeség, de engem biztos szórakoztat. Felháborodtam, de szórakoztatott. És szégyelltem is magam. Mindezt fél másodperc alatt, új rekord.

És elvoltunk a digitális táblájával, rengeteg ideig próbáltam kétiránypontos perspektivikus ábrázolást készíteni, de nagyon béna voltam :D

És mondtam neki, hogy készítse el az albumborítómat, melyet mélytengeri állatokról készítek. Én úgy értettem, majd valamikor, erre ő ott helyben öt perc alatt összeütötte EZT:

Úgyhogy most, hogy kezdeti fázisában van az albumborítóm, gyorsan hozzá kell rettyintenem egy albumot :D

Megosztom az én művészi alkotásomat is, mely hasonlóan esztétikus.

Én is azon géniuszok közé tartozom, akiknek minden arannyá válik a keze alatt. Gondolkodom, a Tate Gallery-nek adjam-e el, vagy egyből menjen a Louvre-ba. Tartozom nekik, nálam van egy Fáberzsé tojás :D Annyira vicces vagyok ma. 

Na és akkor holnap vagyis az már ma reggel az MTA KÖNYVTÁRába megyünk látogatóba az íráskészség csopival. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. Életem első KÖNYVTÁRa az otthoni könyvekből állt, aztán a pangás következtében még a gyermekbibliára is ráfanyalodtam. Anya észreveszi, meghatódik, még talán szavakkal is kifejezi, jaj a legkisebb lányunk a Bibliát nézi.......

akartam volna neki mondani "Anya, ne higgy a szemednek, ez nem az, aminek látszik! Meg tudom magyarázni! Csak tanulmányozom ezt a dolgot, mint bármilyen másmilyen könyvet, meg nem is volt itt más.... "

Következő KÖNYVTÁR a mezőmegyeri volt, de ott annyira nem mélyültem el, mert féltem bemenni.

Életem első igazi KÖNYVTÁRa a békésmegyei volt. Ott olvastam a gyerekKÖNYVTÁRában sokmindent... Oscar Wilde is volt ott, meg kevésbé menő, pl ilyen kiskutya meg cicás sztorik... ja meg Tom Sawyer. Meg Huck Finn. Amikor vadtükörtojást csinálnak. Jó volt.

Ja és akkoriban apa ott dolgozott, ami azt jelentette, hogy mi mehettünk oda akkor amikor az egész TÖK ÜRES VOLT. Aaaaaaaaaaaawwwwww vááááá úúúúúúúúúúúúúúú jaaaj, jaj a szívem...

Egészen felnőtt koromig oda jártam művelődni, sokat segített nekem.

Aztán Szegeden a Tikben voltam, de nem olyan sokat, nem kerültünk közel. 

Na és aztán jött a Szabó Ervin. Eleinte nem nagy kedvvel mentem, de akkoriban pázmányos voltam és muszáj volt valahogyan könyvhöz jutni, úgyhogy leküzdöttem az elvontkodó álművészek iránti viszolygást és akkor bementem és jó volt. Aztán lejárt az olvasójegyem. Ja meg kirúgtak. 

Aztán most hogy tavaly rámömlött a fekete köd, B. próbálta nagy erőkkel eloszlatni, és vett nekem újra olvijegyet. Megzabáltam volna érte.

Komolyan, de még Sinead O'Connor koncertre is elvitt.....életem eddigi legszürreálisabb élménye. Szegényként én nem tudtam, hogy ilyenekre így el lehet menni... nem tudatosult bennem, hogy az a bizonyos színes papír ilyenekre is feljogosít. 

Úgyhogy most úgy vagyok vele, hogy ha az életben most az a menő, hogy színes papírokat gyűjtünk, akkor én is meg tudom ezt tenni. Nem nagy kunszt.

Akarok egy tóparti házat. Személyzettel. Akik elhúznak, ha kérem.

"Köszönöm, Miles. Elmehet."