A tollasozás egy igazán jó program. Ha az ember elmegy nyaralni, akkor még jobb. Én mindig így gondoltam, míg rá nem kellett jönnöm: a tényt, hogy tollasozok, jobban szeretem, mint magát a tevékenységet. Ezek zavarnak legfőképp:

1. Állva kell lenni közben.

2. Különböző mozdulatokat kell végezni.

3. Fogni kell az ütőt.

4. El kell találni az ütővel a labdát.

5. Nem elég csak eltalálni, ó nem...jó irányba, megfelelő távolságra kell elütni.

Ráadásul B. megpróbált megtanítani egy szerva technikát. És én fejlődtem, mert nem csaptam le az ütőt egy perc próbálkozás után, káromkodva, hogy én ezt márpedig többet nem csinálom! Hanem konszolidáltan vártam még egy kicsit, s csak öt tíz perc kedvtelen játék után hagytam abba. De egyébként meg túlzok, mert a nagy részét élveztem, csak így viccesebben jött ki. És mi lehet ennél fontosabb? Őszinteség? Mondanivaló? Á - áá.

A halálos szerelemről: a suliban már nem volt annyi szabadidőm, mint az oviban. Így kénytelen voltam olyan dolgokkal foglalkozni, amik az iskolába járással járnak = halálosan beleszerettem Jancsiba.

Nem viccelek, elképesztően komolyak voltak az érzéseim. Nem hinném, hogy ez valaha eljut hozzá, de ha igen, tudja meg: a világon így 8 éves még nem volt szerelmes, mint én belé.

De persze alapja is volt, akkor 8 évesen racionálisabban választottam ki szerelmem tárgyát, mint mondjuk 14 évesen.

Jancsival mindig együtt mentünk haza, mert hazakísért. Minden nap.

Egyszer adott nekem egy raffaellót.

Máskor egy csokor ibolyát.

Valamikor kardoztunk a nádakkal.

Mikor a házunk elé értünk, az ároknál óriás vagy hangyásat játszottunk. Léptünk egy kicsit, mondtuk "Így lép egy óriás!" léptünk egy nagyot "Így lép egy hangya!", erre léptünk egy kicsit...  és nem untuk meg, csak kacagtunk, kacagtunk. A kék kutat Snoopynak neveztük, ugyan is hasonlított rá, Jancsi egyszer még a sapkáját is rátette. És mikor megnyomtuk, és kijött belőle a víz, olyan volt, mintha Snoopy hányt volna. Ilyeneken szórakoztunk.

Mi voltunk a mezőmegyeri boni és klájd. Becsöngettünk házakba, és elfutottunk. Egyszer még a postáját is kiloptuk valakinek. Sőt, loptunk a megyeri abc-ből. Igen, bizony. Legtöbbször rágót. Az iskolában egyszer kártyáztunk a pad alatt, és fekete pontot kaptunk.

Szóval mi ez, ha nem szerelem?

Jancsi, ha ezt olvasod, ne ijedj meg, ez csak egy drámai, költői megemlékezés.

Aztán egyszer csak mindennek vége lett.

Napközis lett.

Egyedül mentem haza minden nap.

Aztán úgy döntöttem, megírom neki levélben.

Igazán nagyon szívesen visszaolvasnám, nem tudom, hova került. Egy mondatra emlékszem. "Emlékszem, ezerszer sétáltunk végig az úton hazafele. De én megtenném veled ezeregyedjére is." Nem rossz szerelmi vallomás egy 9 évestől. Hát még a szerelmi bánatom mekkora volt! Cranberriest hallgattam és zokogtam. Tanultam a nagyoktól, hogy is kell ezt stílusosan csinálni.

Egy papírdobozkába tettem a levelet, és a padban hagytam. Valamiért van egy erős megérzésem, hogy Julika nénihez, a portáshoz került, de hogy miért gondolom ezt, nem tudom. Akkoriban ezt feltételeztem.

Elég legyen ennyi mára, Jancsi és a halálos szerelem, majd a levélben kitárulkozás és a portás néni után mit írhatnék még, ami megrázóbb.

A VI. ban jönnek akkor a hangulatváltozások.

Ezt videóban lenne a legérdemesebb, de úgy nem találtam meg. Úgyhogy, amíg ki nem vágom, ez a silány gif állít emléket ennek a zseniális jelenetnek. Hallgassunk egy kis... milyen zene illik ehhez a bejegyzéshez? Jól meg kell gondolnom, mert elhatároztam, hogy a következő bejegyzést csak takarítás után fogom beírni. Úgyhogy... ki tudja, írok-e még valaha... Könnyes búcsút kell vennem.

Ha elbúcsúznék valakitől, akkor lehet, hogy a Szécsi Pál- Távollét ugrana be. Ne félj az elválástól! A távollét olyan, mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja! A NAGYOKAT FELLOBBANTJA!

De ha olyan komolyabb búcsúra gondolok (mondjuk megmurdál valaki)...

Így első nekifutásra ez jut eszembe: 1. Dead can dance - Streched on your grave. 2. José Padilla - Adios ayer 3. Sinnead O'Connor - In this heart 4. Dave van Ronk - He was a friend of mine 5. Akármelyik Elliott Smith dal, kivéve az Everything's okay-t 

Kettőt osztok meg, mert teljesen eltérőek, és ehhez van kedvem. És az első egy ilyen "menő" filmben volt, amire nem emlékszem, de a dal tetszett, és hallgattam már szakítás után, és ez olyan tényleg olyan partnerként elváló dal, azt hiszem, persze lehet, hogy nyálas. Meglehet. Van rá esély. A másik meg a Rekonstrukció c. dán filmben is volt, meg még ötezer másban, ez megy az Amélie-ben, mikor nézi magát a tévében, és mondja a narrátor: "Mert életünk elrontása elidegeníthetetlen jogunk!"