Nem tudtam eldönteni, mi a nunit csináljak, mert dolgozni szeretnék, félbehagytam zseniális értekezésemet "Az örök kérdés - fa vagy műanyag nyílászáró? 1. rész" címmel. És azt akarom folytatni. "Akarom" :D

De közben a "Feladatocskák" papíromon többminden van, főleg egyetemi dolgok, de a könyvmegállós cikkeimet, legalább kettőt is most hétvégén tervezem megírni. De tanulni is akartam, bár azt hanyagolom vasárnapig, legalább egy nap legyen amikor nem tanulok... nagyon érdekes az életem.

Tök, vettem tököt, mondom, nagyon érdekes vagyok. Tök érdekes, és tök vicces. Na EHHEZ mit szólsz, Barátom, Aki Múltkor Leszólta A Poénjaimat?? Ez már csudiszupi vicces volt. Jól van na fáradt vagyok, úgyse olvas senki, megtehetem, hogy akármit írok, klumpriparpikás, nesze.

Két nővéremről is hallottam két jó hírt. Az egyik nagyon jó, a másik viszont csodálatos. Ez most nem gúny, mert tényleg csodálatos, hiszen a kedvenc nővérem (ezt a kedvencet ezen a fórumon biztonságosan leírhatom, a nővéreim úgysem olvassák a kis Orsika blogocskáját) szóval a kedvenc nővérem újra énekesnő lett, ezentúl nem a Kamanduk zenekarnak, hanem az Ókörös triónak. Nagyon szeretem őt, mert anyám helyett anyám volt (egyébként volt anyám szóval ez így elég sértő anyámnak, főleg hogy még azt is írom, hogy "volt anyám", meg hogy "anyám". Ez annyi szinten sértő, főleg, hogy az anyákkal nem illik viccelődni.)

Tényleg, akartam írni, olvastam valahol, hogy volt egy felmérés, hogy kik a legboldogabbak az életben, vagy mi, és akkor az anyák lettek a legboldogabbak, hm, ez így most nagyon hihető, volt egyszer valahol egy cikk, pont most tanultuk megint a hivatkozást, ezentúl angolul, ami számomra szuperizgalmas, mert másik nyelven van.

Szóval az anyák a legboldogabbak. Mhm. Szóval hittek a kérdőívnek? Melyik anya írja le egy kérdőívbe, hogy nem elégedett az életével? Hiszen az egy szörnyű anya!

Az anyákra a bűntudat csak úgy tapad minden lélegzetvétellel. Hála Istennek - és a rendszeres fogamzásgátlásnak - nem vagyok anya. De azért együtt érzek velük.

Szóval mielőtt elkezdem ezt a bejegyzést, megmutatok egy zenét, amit a poénjaimat legagyizó barátom küldött, mert csipázom az ilyen gépes zenéket, mert a zeneszerkesztő múltam miatt, ami lassan nem múlt, mert B. TELEPÍTETTE A GÉPEMRE AZ ABLETONT!!!!! Már csak még egy évtized kell, és megtanulom kezelni. Nem B.-t, az Abletont.

És tapsoljunk meg engem, aki visszajutott a saját blogjába, miután Bö újratelepítette a gépet, minden jelszavam elveszett, valamelyiket tudtam, valamelyiket nem, így esett ez az indapass jelszavammal, plusz email címemmel. Egy csoda, hogy ezt megírom, legyőztem egy akadályt! Egy perces néma csönd nekem!

Elektrocsajszik.

Tanárt fogok parodizálni a New Alabasterds társulattal, mely a Károli teljesen amatőr, szinte teljesen új tagokból álló, csak a karácsonyi műsorban fellépő társulata, de én rendkívül lelkes vagyok, mert életemben először másokkal játszhatok. Évek óta sóvárogtam ilyen lehetőségért, valami amatőr társulatért, ezek csak ilyen vicceseket adnak elő, de nekem ez most tökéletesen megfelel. 

Mint hogy nem társas táncolunk Bövel, hanem néptáncolunk, de ez is tökéletesen megfelel. Nagyon ügyesen és határozottan vezet, már amennyire engem lehet. A néptánc tanárnéni tett egy megjegyzést arra, hogy én átveszem az irányítást, de aztán megdicsért többször is, úgyhogy megbocsátottam. És nekem kellett a fiúnak lenni, mert hogy én már olyan jól tudom a lánylépéseket. Nagyon jó volt utána újra lánynak lenni. 

De rohadt sokat írok, elképesztő. Dőlnek belőlem a felesleges szavak. 

Voltam kiállításon egy olyan személlyel, akivel most először voltam valahol, de már ismertem, mert családi ismerős, és nagyon jó volt, Capa kiállítás. És a Zsivágó café-t mutatta meg nekem utána, ami nekem nagyon tetszett, mert olyan régies volt, mint ha a 19. században lettünk volna. Persze egy kapucsínó 470 volt, szóval nem fogok minden nap idejárni. Nagyon intellektuálisan szórakoztunk = vihogtunk azon, hogy fordítva tartja a könyvemet. Hemingway - A szelek áramlása, vagy mi a kaka, itt van tőlem egy méterre, lusta vagyok megnézni. A szelek áramlása. Hemingwaynek nem volt jó az emésztése HÖHÖHÖHÖ. Göncz Árpi fordította, szóval most akutális, és divatos, egyenesen trendi ilyet olvasni, mert hogy megmurdált szegény, pedig aranyos volt.

Nincs kedvem tovább halogatni a műanyag kontra fa ügyet.

Még megmutatom a kedvenc nővérem öt évvel ezelőtti zenekarát, melyben én is vokáloztam, és csujogattam, mert imádok csujogatni. Most azt a dalt mutassam meg, amin vokálozom, csak azért, mert én vagyok rajta hallható, vagy nem vagyok ennyire hiú, és reálisan ítélem meg? 

tessék, ezen ÉN is ott vagyok!

Bal felül Joe, aki a Pénteki Narancs királya, innen ismerik az ismerőseim, hogy a Narancs nevű csabai szórakozóhelyen volt dj, és péntekenként tényleg jó zene ment, hála Joe-nak. Mellette Korim Feri, aki didzseriduzik, nagyon vicces képaláírásai vannak facebookon, és ő írta a Rabmadár című dalt, mely egy személyes kedvencem.

A jobb felső Gábor, Irmának a férje, aki elképesztően zenész meg művész, néha zavaróan, festő is, meg zenész is, a csabai bábszínházban dolgozik.

A bal alsó Szász Peti, aki nagyon jó bazzgitáros, és többször elvitt helyekre kocsival, egyszer hívott egy koncertre, és nem akartam bemenni mezőmegyerről csabára, de ő felajánlotta, hogy eljön értem és vissza is visz, úgyhogy belementem, Kéknyúl Hammond Band volt, én nem tudtam, hogy ez egy ilyen menőnek számító zenekar, és az amerikai énekesüknek improvizációs színháza van.

Mellettem Irma, szívemnek kedves nővérem, akivel rengeteget bénáztunk, míg sikerült egy olyan fotót készíteni, amin nem vihogunk, mint a kislányok, vagy nem kancsítok véletlenül. Egyszer annyira nevettünk, hogy a szőnyegükre köptem a pezsgőt. Akkor neveztük el magunkat Mádám Örmoának és Mádmázell Űrszüllnek. Én azóta Mádám Űrszüll lettem. Régi szép idők.

A jobb alsó... hihetetlen, hogy ő maradt utoljára! Király Peti. Jól van na, hát most Isten verje meg, az embernek igen is joga van fellángolni egy negyvenes férfi iránt! Nem lehet azt várni a magamfajta kis fruskától, hogy ne zúgjon bele egy ilyenbe életében egyszer, mert hogy dobos, meg rádiós, és akkor hű, meg ismer könyveket, és haa. Hát ne haragudjanak, kedves esküdtszék, gyermeki, kislányos, szenvedélyes rajongással teli fellángolásomnak egy percét sem bántam meg, gazdagította az életem!

Ő vette a mikrofonomat! Tudom, kit mikor kell kihasználni. Na de ő írta meg a gyászbeszédemet is. És aztán írtam neki egy szerelmes levelet, ő írt egy hivatalos elutasító határozatot, mire én megírtam egy fellebbezést....de ezt a fellebbezést már nem küldtem el, mert fülön fogott az igazi szerelmem és elcsípett.

Balázs, olvasod? Te biztos olvasod. Csudi jó dolog ez a hosszú szerelem! Kívánom mindenkinek, hogy találjon valaki olyat, mint te. Akinek van egy éjje....... :D :D :D :D :D :D és ezt csak te érted. Nagyon remélem hogy érted. Na jó, majd mondd meg, hogy érted-e vagy nem. De basszus, el fogod olvasni ezt a bejegyzést, aztán elfelejted, hogy válaszolj erre! El fogod felejteni! Felháborító, hogy lehetsz ilyen szemét?? Menj a fenébe.

Valamikor írtam életem férfijainak levelet, hogy elbúcsúzzak tőlük, Király Petinek viszont nem írtam, mert valahogy nem érzem szükségét. Vajon kínos, hogy leírtam a nevüket nyilvánosan? Szerintem ezekről az emberekről nem írtam olyat, amit kínosnak éreznének, ha nyilvánosságra kerülne. Egy ismerősöm megkért arra, hogy ne jegyezzem meg a nevét a blogomban, de szerintem mások annyira nem érzékenyek erre. Vagy igen? Még átgondolom. 

Ez egy ilyen maratoni  bejegyzés.

A Pavle mi pie-t osztom meg, mert ÉN VOKÁLOZOM RAJTA, másrészt ez az első dal, amit megtanultunk, és ez 5 éve volt, és akkor még csabán a dózsán laktak irmáék, és a konyhában gyakoroltuk, és a múzeumok éjszakáján játszottuk el, mindössze Joe-val és Gáborral, Joe dobolt, Gábor meg gondolom azt a pengetős hangszerét használta, aminek sose tudom a nevét, de már kipróbáltam, és jól hangzik.

Jaj de buliznék ilyet! A maratoni bejegyzésnek ezennel vége.