Írnom kell úgyhogy írok ide, mert elegem lett a gumiabroncsokból!!
Tömlős és tömlőtlen?????? Engem nem érdekel!!!!!!!
Most egy csomót kerestem azt a Ravasz idézetet amit ide be akartam írni, "Mi nem foglalkozunk ócska kacatokkal", vagy valami ilyesmi, de sajnos nem találtam, mert a teljes filmet leszedték youtube-ról... A wikidézeteket ajánlatos elolvasni a Ravaszból, hiszen többet én írtam oda :) Az egyetlen alkalom, mikor úgy döntöttem, tudásommal gyarapítom az emberiség... tudását. Vagy mi. Na mindegy, de akkor már jöjjön valami.
- Ez meg mi a fsz? - A Brahm puskám. - Nem akadt praktikusabb darab a gyűjteményedben? :D
Még amit szeretek az az ahogy mondja a csávó hogy "Jézus! ... lelőttek!", meg a Brahm puskázó férfi megkönnyebbülése használat után, aztán pedig amit elég gyakran szoktam idézni: "Semmi de, semmi ha, bzmeg!"
Imádom ezt a filmet, pedig mikor először láttam, belealudtam, aztán megnéztem legalább 150-szer, ami kicsit beteges, de hát nem tehetek róla, hangsúly és stílusos beszólás rajongó vagyok....
Lassan vissza kéne térnem a íráshoz, még hátravannak elektromos kisautók MÁR MEGINT, pedig a múltkor kikakáltam magamból kettő szöveget, erre MEGINT. Az én szövegeimben bezzeg sokmindenbe beleköt a főnökhölgyike, de az nem tűnt fel neki, hogy valaki "Elektromos boldogság gyermekeknek" címmel írt szöveget.... szerinte ez a cím rendben van. Hát lehet hogy csak én vagyok perverz, vagyis biztos. Elektromos boldogság gyermekeknek... Hát nem tudom.
Igen, gumiabroncsokról is írtam, és a kedvenc weboldalcímem a gumiszupi. hu, ez egy reklám nekik.
Ha világsztár leszek, jelentkezni fogok náluk, hogy reklámozhassam őket. Írtam is hozzá egy reklámdalt, a Mekk mester dallamára, khm khm:
"Gumiszupi pont hu, gumiszupi pont hu, eez aa gumiaabroooncs kellneked!"
Ez majdnem olyan fantasztikus mint egyik nővérem és sógorom közös szerzeménye, a Rákóczi induló dallamára:
"Rá koczi, Rá koczi in-du-lóó. Ez a szám címee, és a szövegee." :)
Fogok ma megint csokis sütit sütni elméletileg. B. elvállalta hogy elmossa a hozzá szükséges dolgokat, de még mindig nem tette meg. Mélységesen csalódtam volna benne, ha nem tudtam volna előre, hogy ez lesz. Elmismásolja a kötelességeit. Undorító. Én ilyen körülmények között nem dolgozom!
Egyébként most először együtt töltöttük a Szentestét, aszonta, akkor volt ilyen boldog, mikor legókalózhajót kapott. Ezzel nem versenyezhetek... :(
Voltam vizsgán csütörtökön. Jövő csütörtökön is megyek. Ez az új csütörtöki szokásom. Egy kicsit azért tanulhatnék is. :)
Most megint hamis dolgokra van szükségem, hogy szórakoztasson.
Előzmény: angolt tanítottam a lánynak, nem tudtuk, hogy náluk legyünk, vagy nálam, de aztán úgy döntöttünk, nálam leszünk (ennek jelentősége lesz). Aztán egy másik lánnyal "bulit" csaptunk, ugyancsak nálam. Erről a kis buliról tettünk ki fb-ra fotókat, és kommenteltünk is hozzá, nagyon hülye pcsa dolgokat, poénból. Ennyi elég lesz az értelmezéshez.
Fenyegető Úriember(barátnője adatlapjáról): "figyeljél már ide örülnék ha nem csinálnál a párombol fogyatékost mint te vagy érted? nem jár bulizni nem is szereti szoval dolgozni járjatok ne facézni a munka hejen!"
Jómagam: "értettem. Szíves elnézését kérem. az angolóráktól is eltiltja, melyeket én szándékoztam tartani neki? meglehet, az is fogyatékossá teheti! ebben a mai világban nem lehet tudni.
Az úriember barátnője: "bocsika....barátom kicsit pipa lett, mert azt hitte nem angoloztam, hanem buliztam veletek"
Jómagam: "rögzíthetjük is kamerával a csütörtöki órát, amennyiben szükséges. Elnézést, gonosz vagyok, remélem kiderül, hogy tényleg voltál angolozni. Remélem felvilágosítod arról, hogy nem vagyok fogyatékos, csak eljátszottam. előre is köszönöm szépen."
Barátnő: "ja persze igen....ő azt hitte mi komolyan gondoljuk a szomcsi, szercsi szavakat"
Jómagam: "hát azért, hogy lefogyatékosozott...ehhez nem nagyon vagyok hozzászokva. remélem, megérted, ha a jövőben nem szeretnék hozzátok menni tanítani. messze is van, meg hát... na."
Drága úriember barátom: "nem is kell jönnöd mert csak kutya eledel lenne belöled !ne siránkoz nem kell tanitanod a páromat majd fitem neki az angolt jo ? dolgozál irogatás hejet mielött el beszélgetek a fönöködel mit csinálsz munka idöbe hülyegyrek!"
...
...
...
Egy idő után sikerült feldolgoznom. Egy gyerekdal lett belőle, "Vajon megsértődsz-e, ha azt mondom, a barátod egy segg? " címmel. Igen népszerű azok körében, akiknek eljátszom. Az a két ember nagyon szereti.
Hagyok időt megérlelni ezt a diskurzust. Szép lassan haladni, mint ahogy Márai mondja, minden szót értelmezni, csodálni. Drága atomtudós barátunk szövege rengeteg szempontból csodálható. A szóhasználat, a helyesírás, a stilisztika, a szintakszis, a pragmatika.... lehetne még sorolni.
És most mondjak valamit, ami elképesztő? Még ennél is?
((NEM IGAZ MÁR, EZT SEM ÉLESÍTETTEM, MIKOR ÍRTAM!! Ez előző pénteki. Nem mintha bárki követné :D))
Arrested developmentet nézek, tetszik, aranyos, vagyis vicces.
Most volt a karácsonyi christmas party, amin még a komoly versemet is felolvastam, azzal kellett kezdeni hogy "So much depends upon". Leírjam ide mit írtam? Nem egy jó vers. De végül is megoszthatom, hogy megmutassam, mit nem tartok jó versnek. De van benne báj.
So much depends upon a word of yesterday a word that now is gone once said it walks away
"i'll miss you, while i'm there Goodbye, sweet, tender Brain!" - say the thoughtless letters slipping out in vain
There goes Yesterday ran away from rain! i saw it with umbrella reading on a train
i'll meet them tomorrow they wrote me a letter: "So much depends upon the days that don't matter"
B. megkérdezte, mikor olvasta (még szeptemberben) hogy miért van "ran" meg ilyen igeidős dolgok. Mit nekem grammar? EZ KÖLTÉSZET TE HÜJE.
Nem szeretem, mikor a felesleges vinnyogás tör fel belőlem, amiért elismerik az egyik oldalam, és akkor automatikusan beindul a "másikat nem" érzés. Kevés feleslegesebb lamentálás van ennél. De nem szabad utálnom magam emiatt, mert az még hülyeségebb lenne. Inkább szöveget kéne írnom, ha már így felkeltettem magam véletlenül. De mindenekelőtt folyadékot fogyasztani.
Senkit sem érdekel a másik blogja, mindenesetre terápiás jellegű, hogy írok.
Most például visszanéztem az előző posztomat, és úgy gondoltam, hát ezek tök jó képek, milyen jónak tűnik az életem.
Szóval sikeres volt az előadás, viccesek voltunk, és valószínűleg még elő fogok adni így, főleg hogy megtaláltam ebben a partnert, Dorina személyében, akinek pcsaneve van, de nem az. Csak harsány. De én ezt szeretem, mert így én nem tűnök harsánynak mellette. Rég várok valakire, aki mellett nem én vagyok a szereplős, sokat beszélő, harsány.
Oké, ez megint egy olyan poszt, amikor minden legépelt betű után kételyeim vannak, hogy minek írom.
Fel lehetne húzni erre a blogra egy diagnózist. De elítélem a címkézést. Kivéve a blogcímkézést!
Ez komolyan hosszú í? Címke? De aranyos. Címke :) Pici cím.
Hétfőn egy barátnőm istentiszteletét hallgattam meg, és aztán beültünk teázni a Tehát-ba. (ez úgy hangzik, mintha járnék helyekre, sok helyekre, pedig egy perc tőlem gyalog ez a teázó.)
Ez a barátnőm mondta, akivel most kezdtem el egy ideje barátkozni, hogy nem gondolta volna, hogy mély dolgokról lehet velem beszélgetni. Vagyis nem gondolt teljesen felszínesnek, mégse gondolta, hogy nagyon mély gondolatokkal foglalkozom. Én erre azt reagáltam hogy ÉN NEM FOGLALKOZOM MÉLY GONDOLATOKKAL??? ROHADJ MEG TE PONDRÓ! aztán eltörtem a hátán egy széket, és eljöttem:)
Nem.
Szóval lelki fejlődésemet abban tudom mérni, hogy nagyon sokszor a helyén tudom kezelni a dolgokat. Ebben B. sokat segített, mert mióta ismerem, rájöttem: még nem ismertem normális embert. Ő aztán nem sértődik meg semmin, és mindent megért, amit meg lehet. Abból tudom, ha egészségtelen a viselkedésem, hogy B. nem érti, ez a legbiztosabb jel.
Na szóval lelki fejlődésem lett, mer rengeteg megjegyzéssel nem foglalkozom, vagy nem esik rosszul, mint régen. Persze még mindig van hova fejlődni, de az embernek nem árt jegyezni a kis lépéseket fel a lépcsőn az egész - ség felé.
Én szeretem a magyar nyelvet. Egész - ség. Tehet - ség.
Úgy érzem, úton vagyok, és végre TEHETek is, nem csak a TEHETségem létezik, és lóg a levegőben.
Érdekes úgy élni, hogy az emberről azt mondják, tehetséges. Biztos bóknak értik, csak éppen ha az ember nem foglalkozik a tehetségével, akkor kínosan érzi magát ennek kijelentésétől, mert így újra visszatér a bűntudat, hogy annyi mindent TEHETne. Ehelyett hajnalban blogot ír és suttyomban idióta youtube videókat néz.
De most már nem vagyok annyira tétlen. Főleg őszin tétlen nem vagyok már. S ez igazán kellemes érzés.
Ami még meglepőbb, hogy van értékrendem, amihez úgy ahogy tartom is magam.
Mi a következő, a végén még tartásom lesz? Ki tartásom?
Félek angolul gondolkodni néha, mert szeretek magyarul gondolkodni. De mégis csak külföldön akarok élni.
Külföldön igen. Az egy hatalmas ország Magyarországtól nyugatra.
Érdekes napjaim lesznek, jövő héten Könyvtárismeret vizsga. Ma pedig nekem 5 óra múlva már órán kell lennem, és karácsonyozunk elméletileg. Sütit is vinnem kéne, de nem sütök, mer nem. Majd jövő héten az utolsó néptáncórára sütök. Ilyen hobbijaim burjánzottak ki a depim következtében, hogy sütök.
Imádom, mikor összeolvasztom a vajjal a csokoládét, és a tojásba beleteszem a cukrot, külön ezt a két folyamatot. Mert nagyon jól néz ki a tojásban a cukor, érdekes állagú lesz. És mikor beleöntöm a tojásba a csokoládét, és folyik, és a sárgából barna lesz, nagyon szép. A fél órás gyors csokitorta így lesz három óra. Engem aztán ne siettessen senki mert megbánja.
Jé, megnyugodtam, jót tesz nekem ez a blog.
Identity társasjáték is lesz holnap azaz ma, önismereti társasjáték a reviczkyn. Várom, kíváncsi vagyok, milyen lesz, kik lesznek ott. Úgy vagyok vele, mint sokmindennel: ha szar lesz, legalább szórakoztatni fog.
És jön valaki hozzánk, akinek nem fedem fel a kilétét, megírtam neki, mikor jó a vizit, és azt is odaírtam a végére, hogy mondandómat kicsit több szóban fogalmaztam, mint ami elegendő lett volna, erre:
"én imádom a szaporított szavait, ne aggódjon. akkor péntek délre ott vagyok."
Igazán nagyon szeretek ilyen üzeneteket kapni. Valaki imádja a szaporított szavaim. A világ újra rózsaszín :) rózsaszínes szürke.
Melankóliát váltanak ki belőlem a pozitív események.
Hülye blog, miért nem engeded, hogy az első fél percet kihagyjam, amint ez a nő elkezd hülyeségeket csinálni, és furcsa dolgokat mond, és én ezt nem is akarom meghallgatni, csak fél perctől, mikor az aktuális zene el is kezdődik. Hát, ördög és pokol. Fél perctől! Hah.
Groove is in the heart, tagadhatatlan kijelentés, örökérvényű. Legalább is a én szívemben aztán sok a groove, ki kell engedni a világba, az aztán nem jó ha beszorul! - ezt a mezőmegyeri építkezési munkások hangján képzeltem el, tahó paraszt hangon, hiszen apám gyávaságának, rossz döntéseinek következtében építkezési munkásokkal kellett érintkeznem napi szinten. Előttük szerepeltetett apa. Jaj de okos kislány! Pöh.
És húsvétkor is ők locsoltak meg, remek volt, a büdös kölnijüket a hajamra merték locsolni.
So anyway... and now for something completely different.
Mi történt az utolsó posztom óta? Képeket akartam megosztani!
Ma egy jó napom volt, teázóban is voltam meg próbáltunk, mondanom sem kell, az én rendezői adottságaim nélkül sehova sem haladna ez az előadás. (= a székeket elrendeztem)
Sok sikerélményem van itt a karácsonyi műsorban, hiszen előadnom kell, ebben nagy gyakorlatom van. A sok szóbeli vizsga, amire nem tanultam, a sok kifogás a főnököknek... egész életemben erre az előadásra készültem. Főleg hogy még sírva el is kell rohannom. Dorina aszonta ma, idézem, khm: "Hattyú halála bzmeg." Ilyen szépet bókoltak. Ezt elmeséltem Bnek is, majd megint eljátszottam a hattyú halálát, úgy, hogy csajkovszkij dallamát el is dúdoltam, majd meghalást színleltem, B. nagyon élvezte, csak aztán azt mondta, hagyjam abba, ne nézzek továbbra is úgy mint egy hulla, mert nagyon ijesztő. Bóknak vettem.
Szóval sokkal nyugodtabb vagyok, mióta újra szerepelek. Már elég beteges lettem a hiánytól, például tavaly itthon felvettem a banánjelmezt nagy szomorúságomban, ami természetesen rendkívül komikusan hangzik, de én nagyon szomorú voltam. Ilyen brutális módszerhez kellett folyamodnom, hogy jobban legyek.
Örülök, hogy szereplési zsenialitásomnak végre hasznát veszik.
Esszét írtam ma hajnalban még... meglepően jól sikerült, azt hittem,csak összecsapom, de nem csak összecsaptam - úgy csaptam össze, hogy élveztem. Imádom a hivatkozásokat, olyan hivatalosan néz ki, mintha okos lennék. A pszichológia és az irodalom már megint kimentettek a kakából, itthon volt a Atkinson nagy könyv, meg Márai Sándor Füves könyv és akkor azok lettek a forrásaim. Csak tiszta forrásból ugye Béla?
Na akkor most képeket osztok meg, mert előzőleg ezt ígértem, és annyira fejlődött a jellemem és koncentrációs készségem, hogy ilyen jó nap utáni feldobott kaotikus állapotban is képes vagyok arra gondolni, hogy mit ígértem az előző posztban. Jegyzet magamnak: emlékezzek arra, hogy most szeretem magam, és emlékezzek vissza rá nosztalgiával, ha 5-10 perc vagy egy óra vagy egy hét múlva újra elönt a önutálat. Mindenki jobb nálam, senki se szeret, semmit se csinálok jól, egy csődtömeg vagyok! - fogom majd gondolni. De most jól csinálok sokmindent.
Jót, s jól, csináld csináld, jól csináld!
Hemingway egyébként nem túl szimpatikus mostanában.
Igen, igen... halott emberekkel barátkozom. Néha felhív, megiszunk egy kávét. Vagyis ő egy üveg szkoccsot.
Szkoccs. Jól van na. Leszarom.
És akkor képek.
Ez most nagyon menő fotó, harmincnál többen kedvelték facebookon úgyhogy most már nem teszek ki semmit, elértem a csúcsot. Érdekességképp meg lehet figyelni hogy az ott egy csizma, a piros csizma, mert nincs alkalmi cipőm jelenleg, de így nagyon stílusos volt, legalább is szerintem, főleg a piros rózsával. A piros rózsát az utcán találtam, Bvel való összejövetelem után egy hónappal. Micsoda idők voltak, csak a szerelem létezett. Kivirágoztam. A bolerot még bátyám esküvője idején kértem el Katitól, és nálam maradt. Napra pontosan két éve volt az esküvője. A lakodalmon a terem másik végén ültünk, mi, a vőlegény egyetlen rokonai, a fotóssal és az asszisztensével. Az esemény szervezői úgy gondolták, mikor eltervezték az ülésrendet, hogy ez lesz a legjobb. Ennél megalázóbb azért nem nagyon lehetett volna. Ha engem kérdeztek, gusztustalan. De miért kezdtem el a bátyám esküvőjéről írni? Ja a bolero. A ruha pedig nyolcvanas évekbeli, eredeti diszkó ruha, Irma anyósáé volt.Így szedtem össze ezt a ruházatot. B. ruházata senkit sem érdekel, lapozzunk.
(De egyébként az inget egy tavaszi esküvőre vette, amin ott együtt voltunk ott. ) Jöjjön egy kép arról!
Valamit nem értettem. Épp akkor aznap nyírta le a haját, szerintem halál jól állt neki, bár a képen látszik a kopasz foltja........... halott ember vagyok... ha ezt meglátja...... ajjaj. Ja rajtam Aphrodité jelmez van, legalább is Noémi mikor megtalálta nekem ezt a ruhát, ezt mondta. Ő is azok közé tartozik, aki úgy akar öltöztetni mint egy babát. De hát ez a ruha tökéletes. Egyszerűen tökéletes. Vannak tökéletes ruhák. Erre most bejött a Jurassic park zenéje, így ünnepélyesen érzem magam. Ja, a hajamat HATEZER FORINTÉRT CSINÁLTATTAM.........ez egy egyszeri ballépés volt. Nem akarok beszélni róla. (MII?)
A kislányok a gólyabál hajón velünk szemben ilyen arcot vágtak, ezért nekünk is utánozni kellett. Természetesen tisztában voltam azzal, hogy arcvágásban hatszázmillió kilóméternyi előnyben vagyok Bvel szemben, tehát ezt a képet úgy kell nézni, hogy neki még nincs annyi gyakorlata. Ennek ellenére született tehetség.
De hát vannak nála zseniálisabb arcvágók, most nem magamról beszélek (MII?) hanem Gáborról. A Kupakba mentünk, Irma születése napját ünnepelni, latin bölcsességeket olvas Irma a fogyatékos unokaöccsével. (férjével). A lila izé a "duda', amit a Tabuban használni kell. Mondanom sem kell, annyira jól játszottam... de mások nem vették komolyan. (Hehe...he...mi?...elindult a homokóra? Öö...öö...ööö....jaj lejárt!" ..... sóhaj) Szóval de jó móka volt. Én is jót olvastam.
Jaj Orsi, ne tegyél fel magadról ilyen csúf képet! - mondaná ezt a partnerem, akivel szakítanék 9 hónap vagy 1 év után. Mégis ki ő hogy megmondja milyen képet tegyek fel?? Hülye képzeletbeli barát. Soha nem is szerettem! Ajjaj, azt hiszem nem tett jót, hogy F. Scott Fitzgerald Absolution c művéről a self transformationről írtam.
ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ de jó ez a dal :D
Na persze most a másik szobából B. próbálkozik mondani hogy "Ghost busters!" .... felháborító! Ha eddig nem kellettem, most se kapsz belőlem! Ghost busters!
Mónival. Eddigi legkifejezőbb fotónk talán. A múltkor megértette, hogy nem szeretek olyanok társaságában lenni, akiket a természetes megnyilvánulásom fáraszt. Meg is öleltem, annyira büszke voltam rá.:)
És végül, de nem utolsósorban a "Partnerem a fatörzset szagolja" című fotóm. Még nem döntöttem el, hogy benevezem-e valahova. Á, igazságtalan lenne a többiekkel szemben.
(ezt még hétfőn írtam, de elfelejtettem élesíteni)
Szóval annyi mindent kéne mesélnem, de közben elvileg kemény a hetem, ami annyit tesz, koncentrálnom, és írnom kéne. Mivel igyekszem beintegrálni a életembe a egyetemet, így Hemingway love life ját választottam holnap presentation öm témájául. Érdekes megfigyelni a sok sok pótcselekvésemet. Bár kérdés, mi számít pótcselekvésnek. Valamit jelenthet, hogy ha dalt írok, nem sokszor bánom, hogy ezzel foglalkoztam, csak kivételesen nagyon kegyetlen időszakokban, amikor TÉNYLEG nem foglalkozhatom mással, csak a szaros többi dologgal.
Kaptam emailt a Reménysugár Alapítványban felszedett idősebb barátnőmtől, akivel Kaláka koncertre szoktunk járni. Na vele is sokkal kevesebbet tartom a kapcsolatot, mint amennyire fontos, és amennyit gondolok rá. Magát a tényt imádom, hogy vele ilyen jó barik lettünk, hiszen a legmocsokabb, undormányabb, szeretettel visszaélőbb, gusztustalan világokban is léteznek értelmes emberek. Mindenhol lehet találni.
Gólyabál kezdete előtt negyed órával a csilli villi rucimban leültem a földre. NEM MEGYEK! KÉSZ! NEM AKAROK! Elképesztő. Hasonlítanám magam egy három éveshez, de szeretem a hároméveseket. Legalább is azok a háromévesek akiket ismerek, jófejek. Aztán mégis elmentünk, eltévedtünk, remek volt, kivéve, hogy a végét az estének is elrontottam, egész hazaúton nem szóltam Bhez.... és ha elindult valahova, én megálltam, nem követtem. Komolyan, ez már botrányos, mit művelek. Pont vele. Mit bosszulok meg rajta? A gyerekkoromat? Végre itt van egy ember, aki mindig, és mindenhol mellettem áll, és én tesztelem, hogy ez így van-e? Legyek már normálisabb, könyörgöm.
Volt fini pezsgő, meg hajón voltunk, és szép ruhában voltam, szóval...és az ír táncosok pedig nem tudták a ritmust, agyonnevettük magunkat magunkban Bvel. És képet is készítettünk magunkról, utánoztuk a kacsapózoló lányokat velünk szemben. Remekül szórakáztam, igazán jól. És aztán B megnézett egy nőt. Nagyon kellemetlenül érzem magam attól, hogy ezt leírtam, már nem attól, hogy megnézett egy nőt, hanem hogy ÉN ERRE REAGÁLTAM ILYEN SÉRTŐDÖTTEN! NORMÁLIS VAGYOK? MI BAJ VAN EZZEL? MIÉRT CSINÁLOM A CIRKUSZT, MIÉRT NEM BÍROM ELVISELNI, HA EGY PILLANATRA MÁSRA NÉZ? Mocsok primadonna élet.
Irma születésnapja is remek volt, majd arról is mutatok fotót.
Azért kezdtem el most írni ide a blogba, mert egészen reggel óta pótcselekvésekkel ütöm el az időt, és már 11:20 van, és én meg akarom írni az előadásomat.
Reggel óta sokmindent csináltam, gondoltam, és éreztem, még egy dalt is elkezdtem írni, annyi mindennel foglalkoztam, hogy fáraszt is, nagyon sok ideje próbálom rávenni magam a cselekvésre. Most elhatároztam, hogy minden napomat így fogom tölteni, mármint hogy időt adok magamnak a pótcselekvésekre, mert így még mindig nem izélem el annyira az időt, mint ha elaludnám a délelőttöt. Stephen Fry elaludt egy találkozót Robert de Niro-val. Azt mondta interjúban, hogy persze viccesen hangzik, de neki tragikus.
Apropó! Szóval most megint megnéztem a jútyúbomat hogy mit ad ki nekem, és... Pataky Attila - Hol rontottam el az életemet?
Kezdtem rosszul lenni emiatt a halogatás miatt, de...... hát ez..... nem tudom hogy meddig fogok még ezen nevetni, de most nagyon üt. Hol kezdjem Attila, hol kezdjem a választ kérdésedre??
Attila, én teljes szívemből szeretlek. Annyi boldog percet okoztál már nekem a puszta léteddel, hát még szavaiddal és tetteiddel, hogy az elképesztő.... Emlékszel, mikor elkezdted ezt a lakodalmas zenélést? Fenomenális volt, nemcsak az Eddát szerethettem, hanem még ilyen dalokkal is megajándékoztál.... Aztán a koncertfelvétel "És most következzen a világ legjobb gitárosa, legalább is számomra, jee." Neked mindenképp oda kellett tenned azt a "jee"-t, hogy megmutasd a világnak, te egy rocksztár vagy. És mikor szerepeltél abban a műsorban, amiben bemutattad az ötvenedik fiatal feleségedet a világnak? ... Nagyon örülök, Attila, hogy visszahoztak téged az UFO-K!!!! Jaj és az Eddáról szóló műsor........
Most meg akartam keresni, de aztán ráébredtem, hogy ha csak úgy hasamra csapok és rábökök egy videóra, amiben ő szerepel, az így is úgy is remek lesz... és igazam lett :D
Minden megnyilatkozása egy remekmű, így ki sem emelnék ebből se semmit, bár tudnék, de azzal csak elrontanám :D áh......
Elképzeltem ezt, hogy mi történhetett, mikor elvitték az ufók patakyt. Azt hallották róla, hogy ő egy érdemes művész, egy igazi dalszerző, egy előadóművész, egy polihisztor :D.... és aztán fél óra után visszavitték.
- De srácok, srácok, hadd énekeljem el nektek még egy slágeremet! Írtam 35 dalt! Elénekelhetem mindet! Mindet tudom! Itt van fejben! És itt (a szívére mutat).
Ufók: - Öö.... kedves tőled Attila, hogy szeretnéd megmutatni őket.... azt hiszem...azt hiszem a te tehetségedre nagyobb szükség van a saját bolygódon mint az Univerzumban!! Igen, ez az! Nagyobb szükség van rád ott! Úgyhogy...ezért küldünk vissza!
- Igen, igen, én is így érzem, itt belül! A szívemből szeretnék adni, értitek, a szívemből! Jee.
Pataky Attila egy zseniális látens humorista! Minden munkáját értékelem!!
Na megcsinálom a előadást hemingway szelermi életérő. Képek a köviben, jöjjön valami megnyugtató.
Még nincs vasárnap, de én írok, mert olyanom van. Erősen gondolkodnom kellett, hogy van rómaiul a tizennégy. Kriszti néni az elsőtől negyedikig tanító nénim úgy tanította a római számokat, hogy felírta a táblára: "Lóci, Döme." Mert hogy L C D M , így jönnek egymás után. Pár hónapja valamiért római számokat kellett megfejtenem, és azt vettem észre, hogy még mindig a "Lóci Döme" trükköt alkalmazom. Ezt nevezem hasznos tanításnak. Chet Bakert teszek be, mert olyan kedvem van.
Elvileg én voltam Kriszti néni kedvence, de ezt csak anya mondta, gondolom elfogult volt.
Na most két és fél perc után elegem lett ebből a zenéből. Keresek valami mást.
Ezt nemcsak az angol szak hatása miatt tettem be, hanem azért, mert lassan itt a karácsony, és egyik karácsonykor ezt játszottam hegedűn, Irma meg csörgőzött hozzá, szép lett volna, ha gyakoroltam volna, és nem izgultam volna. De nagyon kedvesen fogadták, mondtak volna mást, egész este ki nem mentem volna a szobából. Szóval volt tananyag zenesuliban, szerettem.
Tegnap eljátszatták velem a Bruce Willis dalt, tetszett, hogy felkértek, bár még mindig nem kedvelem ezt a dalt. De már úton vagyok afelé, hogy újra szeressem a dalaim. Valamelyiket nagyon szeretem, pl azt, amit tegnap írtam.
A mai napon kedvem szottyant ételt készíteni, több akadályba ütköztem, például el kellett térnem az eredeti sült gomba plusz krumplipüré tervemtől anyagi fedezet, és gomba hiányában. Ki gondolná, hogy a Garay téri piacon elfogy a gomba? Persze ha az ember egykor megy a kettőkor záró piacra,számítania kell az árukészlet csappanására, de hogy nem állt a rendelkezésemre egy kétszemélyes étel elkészítéséhez elegendő gomba....
Na most valamiért ehhez lett kedvem megint, ötszázmilliomodjára (igen, most valahogy olyan kedvem van, hogy megmutatom, milyen zenékhez jött kedvem)
Egy hozzám rendkívül közel álló emberrel volt közös dalunk ez. Aki nem is olvassa a blogomat, de ezt most biztos csak azért is elolvassa, hogy aztán visszamondhassa, hogy de bizony olvassa. Vannak ezek a dalok, amiket nem tudok megunni.
Szóval ott vagyok a piacon, látom, nincs gomba. De bzmeg a múltkor volt, hova a pcsba tűnt!!!!! Ez nem igaz, én aztán biztos, hogy nem megyek el egy másik helyre beszerezni. Gondoltam még van esély, megkérdezem a eladókat, van-e.... nem tudom, hogy abban bíztam, hogy rossz a látásom, vagy abban, hogy valójában a narancsok csak narancsnak kinéző tárgyak, amikbe gombák vannak belerejtve...de mindegy megpróbáltam. Azért párszor elpróbáltam magamban, milyen szavakat fogok használni, de aztán a jó öreg "össze vissza hebegek de jaj olyan kis aranyoska vagyok" technikát alkalmaztam, ez mindig a könnyebb út, mint hogy megpróbáljak normálisan kommunikálni... És akkor mondják, nincs, mire én feltételezem hogy nagyon csalódottan néztem, mert mondta nekem az egyik eladó: "Hát ma nem tudom mi volt, mindenki gombát akart, az összes gombát elkapkodták....", mintha kérdeztem volna mi történt. Beszédes volt az arckifejezésem, feltételezem.
Erről eszembe jutott, mikor valamikor felszálltam a buszra, azzal a biztos tudattal, hogy én ülni fogok, és mikor felértem, láttam, hogy sehol egy szabad ülőhely. Kétségbeesetten tekintettem jobbra, balra, ó jaj, most mit tegyek. Egy fickó pedig elvette a kettes ülés egyik üléséről a táskáját, mondja "Itt van hely, ide ülhet!"... úgyhogy csak néznem kell, és kapok helyet. De különben is, miért foglal el két helyet. Olyan, mint én régen, mikor a vonaton négy helyet foglaltam.
Megvettem.... vége a dalnak.
Ez a dal ez egy olyan dal, amit mindig hallottam, de csak néhány éve tudtam meg, hogy ez a rose rouge, hát nagyon jó ez a izé, hogy hívják ezt, ami úgy néz ki, mint az a toll izé, amivel olajoztam a pogácsákat kiskoromban. Fésűnek hívják? Majd megkérdezem a dobos ismerőseimet. Mert vannak dobos ismerőseim. Igazából tudom, hogy hívják csak valamilyen formában közölni akartam, hogy nekem vannak dobos ismerőseim.
Na, szóval hol tartottam.... mit vettem meg? Ja... gólyabál jegyeket! Pedig ugye kalap kaka lesz, de én még soha életemben nem vártam ennyire egy kalap kakát! És ezek a hökösök milyen kis kedvesek. Nyitott ajtókkal, és nyitott szívvel fogadtak. Nekem ettől a kedvességtől mindig olyan érzésem lesz, mint ha nem lenne egyetlen barátjuk sem, ezért folyton meg akarják nyerni mindenki kegyeit. Minek ez a jófejkedés, add már ide nekem azt a szájba..szott jegyet te kis bzi. Egyébként meg hazudok, nem is utáltam, csak tudtam, hogy elvből utálnom kéne, hisz hökös, de... olyan kedves volt! Nevetgéltünk is, még azt is elmeséltem, hogy a táborban nem voltam, de ide megyek, mert ez olcsóbb, erre mondja "He...ez érthető..he...hehe.... na akkor várunk a bálon, légy jó, szijjjjaa sziaaa!"
Én pedig ugyanúgy heherésztem, poénkodtam, mosolyogtam, elköszöntem, kimentem, aztán arra gondoltam "Úristen.... már megint megtették! Fenébe!"
Engem annak idején szegeden be akartak hálózni a hökösök, még "kultúrális referens" címet is emlegettek, persze én vígan szaladtam haza mesélni " És képzeld azt mondta kulturális referens!! Érted?? ÉN!! Értitek!!! Kulturális!!!" ... aztán csak arra emlékszem, hogy a srác után nyomoznak. Mocskos ügyek ezek, mocskos ügyek, barátaim.
Na mindegy, lesz több jó része a bálnak, pl
1. B. is jön
2. Láthatunk keringőzni embereket, és figyelhetem, melyik botlik meg
3. Felvehetek valami puccos, feltűnősködő ruhát (ez a legfontosabb)
4. Egy hajón lesz, ami érdekes.
5. Lesz valami ír sztepptánc, ami érdekel, pedig egyébként tudom, hogy kaki lesz.
Ennyi, meséljetek ti is valamit. Várom a kommenteket attól a három embertől, aki szokott kommentelni.
Soraim zárása képp azt a boldogtalanságos Kundera idézetet akarom bemásolni, csak nem találom. Nem mintha nagyon ismerném Kundit, csak a Lét elviselhetetlen könnyűségét olvastam, de azt se túl figyelmesen, akkoriban mindig máson járt az eszem. Örültem annak, hogy van valami szellemi táplálék, de nem ízleltem meg semmi, csak rágás nélkül bezabáltam. Ezért nem is nagyon tudtam megemészteni. Ez valami nagyon menő trendi pesti irodalmi blogban megjelenhetne, mert annyira eredeti, hogy ezt az analógiát használom, hogy akár még kalapom és vastagkeretes szemüvegem is lehetne, és akkor végre elhinnék a nagyon fontos emberek, hogy én is értelmes vagyok. Nézzétek, milyen a szemüvegem! Nézzétek a kalapom! Velős és hatásos hasonlatokat írok! Befogadtok, ő, ti menők, ti??
"Helytelenítem, ha valaki erőnek erejével akarja boldoggá tenni az embereket. Mindenkinek joga van a saját pocsék borához, az ostobaságához és a koszos körméhez."
Ez mindig tetszett. És a következő idézetet Kunditól (én már így hívom, egy könyv után érted, Kundi) szóval ezt az idézetet magamnak küldöm, felnőtt szerepem egyre gördülékenyebb eljátszásához gratulálandó. Van, amikor már egész hitelesen alakítok. És egyik olvasómnak is küldöm, most mindenki a négy vagy öt vagy igazából nem tudom mennyi közül gondolkodhat, hogy ő-e az, akinek szántam. Verekedjetek meg érte. Addig üssétek a másikat, amíg mozog, gyerünk :)
"Az életet mindenestül elfogadni annyit jelent, hogy elfogadjuk a kiszámíthatatlanságát. Márpedig a gyermek a kiszámíthatatlanság koncentrátuma. A gyermek maga a kiszámíthatatlanság. Nem tudhatja, mi lesz belőle, mit ad majd magának, s éppen ezért el kell fogadnia. Különben csak félig él, olyan, mint az úszni nem tudó, aki csak a part közelében, a sekély vízben tapicskol, holott az igazi tenger ott kezdődik, ahol már mély a víz."
Téli depihez, szomorkodáshoz, ilyesmihez igazán jó ez az Elliott. Én a több énekszólamos Beatles feldolgozását nagyon szeretem, a New disastert is, de másokat is.
Szóval kaptam egy olyan kommentet, hogy "Szarsz te a blogolásra", vagy valami ilyet. És ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni, tekintve, hogy csak azért csinálom, hogy ne hagyjam abba. Mégis rosszul esett. De én belül érzem, hogy lesz ennek még valami jó kis foganatja. Például jobban érzem magam tőle.
De tény, hogy jóformán semmi érdekes nincs benne. Talán ha CIA ügynök lennék, és minden nap lenne valami... érdekes ügyem. Fogalmam sincs, mit csinál egy CIA ügynök. Most megnézem, mi a bemutatkozóm:
"Lelki folyamatokról, tevékenységekről, és azok hiányáról, cselekvésről, cselekvőképtelenségről, a élet dologlyairól, egyetemkezdésről, begyedemkezdésről"
Hát ez már eleve így önmagában nem érdekes, nem tudom, mit várt, aki csalódott. Más is mondta, hogy nem ő a célközönség, de én erre mit mondjak? Teljesen egyetértek, de hát ez a helyzet a naplókkal. Csak különleges esetekben érdekesek.
Ma megbüntetett a bkv, pedig azt hittem, még mindig olyan bátor vagyok, mint tavasszal. Hogy mi történt tavasszal?
Állásinterjúra mentem, egy órás késéssel, és épp a nőt akartam felhívni, mikor észreveszem, gyanúsan közel áll hozzám valaki. Felnézek, nabzmg... mondja, jegyeket, bérleteket. Én csak nézek rá. Gondoltam, majd megunja. Aztán a táskámban kutattam. Kutattam, csak kutattam, kutatgattam türelmesen. A kivárás taktikáját szándékoztam alkalmazni. Nem találtam semmit. Mondtam, de van jegyem. Ez kicsit megzavarta, mert eddig a bérletemet kerestem.
Oda is nyomtam a kezébe egy metrószakaszjegyet. A 110-es buszon voltunk. Ez megmutatja, milyen állapotban voltam. Mit meg nem adtam volna azért, hogy csak úgy kiradírozhassam a fickót, és mehessek a dolgomra. De nem, nem, ő hajtogatja "Helyszíni vagy csekk, helyszíni vagy csekk?" Mire én: "Hm." - ránéztem, és aztán halálos nyugalommal kinéztem az ablakon.
Láthatóan nem tudta, hogy kezelje a helyzetet. Ezután bevetette a rendőrséges fenyegetést, amit amatőr bliccelők kivétel nélkül bevesznek. Én mondtam, jó, nyugodtan hívja őket! De aztán meggondoltam magam, mikor elkezdte, és hirtelen mondtam: "Ne, ne, mégse!" - és automatikus mozdulattal megfogtam a karját. Ezen meglepődött. Ekkor kezdődött az akció.
Megállt a busz, előre mentem a buszon, hogy leszálljak. Jött utánam. Leszálltunk. Visszamentem a buszra. Követett. Az utolsó pillanatban, ahogy épp záródott be az ajtó, lehuppantam a buszról, és futottam, futottam, csak futottam. Közben arra gondoltam, "Jé, ez olyan, mint valami filmes menekülés, de én nem fogom elkövetni azt a csököttagyú hibát, hogy egyenes vonalban menekülök!", ezért igyekeztem változatos irányban futni. Egy pillanatra visszanéztem, úgy láttam, mintha megállította volna a buszt. Lementem az aluljáróba.
Felmentem az egyik lépcsőn, és bementem az első helyre, amit megláttam: egy gyógyszertár. Pont volt ott egy kis fal, ami mögé elbújhattam. Lihegtem, és visszafele tekintgettem, ahogy az üldözöttek szoktak ugye. A patikusnőnek a szeme se rebbent. Egy újabb átlagos nap, még egy bliccelő rohan be a patikába.
Én csak lihegtem, aztán lassacskán visszanyertem a tudatomat, ahogy a gyomrom visszaszállt a torkomba, az agyam a fejembe, és eleget bámultam a feketenadálytő krém leírását, amiből semmire sem emlékszem. Még megnéztem, mennyibe kerül egy kamilla tea (320? Gyanúsan olcsó... ja, hogy ilyen kicsi), nézegettem egy két arckrémet, C-vitaminokat, majd kimentem.
Ezt az akció sztorit szerettem volna ma elmesélni, hogy megmutassam a kommentelőnek, hogy elképesztően érdekes a blogom
Nem tudtam eldönteni, mi a nunit csináljak, mert dolgozni szeretnék, félbehagytam zseniális értekezésemet "Az örök kérdés - fa vagy műanyag nyílászáró? 1. rész" címmel. És azt akarom folytatni. "Akarom" :D
De közben a "Feladatocskák" papíromon többminden van, főleg egyetemi dolgok, de a könyvmegállós cikkeimet, legalább kettőt is most hétvégén tervezem megírni. De tanulni is akartam, bár azt hanyagolom vasárnapig, legalább egy nap legyen amikor nem tanulok... nagyon érdekes az életem.
Tök, vettem tököt, mondom, nagyon érdekes vagyok. Tök érdekes, és tök vicces. Na EHHEZ mit szólsz, Barátom, Aki Múltkor Leszólta A Poénjaimat?? Ez már csudiszupi vicces volt. Jól van na fáradt vagyok, úgyse olvas senki, megtehetem, hogy akármit írok, klumpriparpikás, nesze.
Két nővéremről is hallottam két jó hírt. Az egyik nagyon jó, a másik viszont csodálatos. Ez most nem gúny, mert tényleg csodálatos, hiszen a kedvenc nővérem (ezt a kedvencet ezen a fórumon biztonságosan leírhatom, a nővéreim úgysem olvassák a kis Orsika blogocskáját) szóval a kedvenc nővérem újra énekesnő lett, ezentúl nem a Kamanduk zenekarnak, hanem az Ókörös triónak. Nagyon szeretem őt, mert anyám helyett anyám volt (egyébként volt anyám szóval ez így elég sértő anyámnak, főleg hogy még azt is írom, hogy "volt anyám", meg hogy "anyám". Ez annyi szinten sértő, főleg, hogy az anyákkal nem illik viccelődni.)
Tényleg, akartam írni, olvastam valahol, hogy volt egy felmérés, hogy kik a legboldogabbak az életben, vagy mi, és akkor az anyák lettek a legboldogabbak, hm, ez így most nagyon hihető, volt egyszer valahol egy cikk, pont most tanultuk megint a hivatkozást, ezentúl angolul, ami számomra szuperizgalmas, mert másik nyelven van.
Szóval az anyák a legboldogabbak. Mhm. Szóval hittek a kérdőívnek? Melyik anya írja le egy kérdőívbe, hogy nem elégedett az életével? Hiszen az egy szörnyű anya!
Az anyákra a bűntudat csak úgy tapad minden lélegzetvétellel. Hála Istennek - és a rendszeres fogamzásgátlásnak - nem vagyok anya. De azért együtt érzek velük.
Szóval mielőtt elkezdem ezt a bejegyzést, megmutatok egy zenét, amit a poénjaimat legagyizó barátom küldött, mert csipázom az ilyen gépes zenéket, mert a zeneszerkesztő múltam miatt, ami lassan nem múlt, mert B. TELEPÍTETTE A GÉPEMRE AZ ABLETONT!!!!! Már csak még egy évtized kell, és megtanulom kezelni. Nem B.-t, az Abletont.
És tapsoljunk meg engem, aki visszajutott a saját blogjába, miután Bö újratelepítette a gépet, minden jelszavam elveszett, valamelyiket tudtam, valamelyiket nem, így esett ez az indapass jelszavammal, plusz email címemmel. Egy csoda, hogy ezt megírom, legyőztem egy akadályt! Egy perces néma csönd nekem!
Elektrocsajszik.
Tanárt fogok parodizálni a New Alabasterds társulattal, mely a Károli teljesen amatőr, szinte teljesen új tagokból álló, csak a karácsonyi műsorban fellépő társulata, de én rendkívül lelkes vagyok, mert életemben először másokkal játszhatok. Évek óta sóvárogtam ilyen lehetőségért, valami amatőr társulatért, ezek csak ilyen vicceseket adnak elő, de nekem ez most tökéletesen megfelel.
Mint hogy nem társas táncolunk Bövel, hanem néptáncolunk, de ez is tökéletesen megfelel. Nagyon ügyesen és határozottan vezet, már amennyire engem lehet. A néptánc tanárnéni tett egy megjegyzést arra, hogy én átveszem az irányítást, de aztán megdicsért többször is, úgyhogy megbocsátottam. És nekem kellett a fiúnak lenni, mert hogy én már olyan jól tudom a lánylépéseket. Nagyon jó volt utána újra lánynak lenni.
De rohadt sokat írok, elképesztő. Dőlnek belőlem a felesleges szavak.
Voltam kiállításon egy olyan személlyel, akivel most először voltam valahol, de már ismertem, mert családi ismerős, és nagyon jó volt, Capa kiállítás. És a Zsivágó café-t mutatta meg nekem utána, ami nekem nagyon tetszett, mert olyan régies volt, mint ha a 19. században lettünk volna. Persze egy kapucsínó 470 volt, szóval nem fogok minden nap idejárni. Nagyon intellektuálisan szórakoztunk = vihogtunk azon, hogy fordítva tartja a könyvemet. Hemingway - A szelek áramlása, vagy mi a kaka, itt van tőlem egy méterre, lusta vagyok megnézni. A szelek áramlása. Hemingwaynek nem volt jó az emésztése HÖHÖHÖHÖ. Göncz Árpi fordította, szóval most akutális, és divatos, egyenesen trendi ilyet olvasni, mert hogy megmurdált szegény, pedig aranyos volt.
Nincs kedvem tovább halogatni a műanyag kontra fa ügyet.
Még megmutatom a kedvenc nővérem öt évvel ezelőtti zenekarát, melyben én is vokáloztam, és csujogattam, mert imádok csujogatni. Most azt a dalt mutassam meg, amin vokálozom, csak azért, mert én vagyok rajta hallható, vagy nem vagyok ennyire hiú, és reálisan ítélem meg?
tessék, ezen ÉN is ott vagyok!
Bal felül Joe, aki a Pénteki Narancs királya, innen ismerik az ismerőseim, hogy a Narancs nevű csabai szórakozóhelyen volt dj, és péntekenként tényleg jó zene ment, hála Joe-nak. Mellette Korim Feri, aki didzseriduzik, nagyon vicces képaláírásai vannak facebookon, és ő írta a Rabmadár című dalt, mely egy személyes kedvencem.
A jobb felső Gábor, Irmának a férje, aki elképesztően zenész meg művész, néha zavaróan, festő is, meg zenész is, a csabai bábszínházban dolgozik.
A bal alsó Szász Peti, aki nagyon jó bazzgitáros, és többször elvitt helyekre kocsival, egyszer hívott egy koncertre, és nem akartam bemenni mezőmegyerről csabára, de ő felajánlotta, hogy eljön értem és vissza is visz, úgyhogy belementem, Kéknyúl Hammond Band volt, én nem tudtam, hogy ez egy ilyen menőnek számító zenekar, és az amerikai énekesüknek improvizációs színháza van.
Mellettem Irma, szívemnek kedves nővérem, akivel rengeteget bénáztunk, míg sikerült egy olyan fotót készíteni, amin nem vihogunk, mint a kislányok, vagy nem kancsítok véletlenül. Egyszer annyira nevettünk, hogy a szőnyegükre köptem a pezsgőt. Akkor neveztük el magunkat Mádám Örmoának és Mádmázell Űrszüllnek. Én azóta Mádám Űrszüll lettem. Régi szép idők.
A jobb alsó... hihetetlen, hogy ő maradt utoljára! Király Peti. Jól van na, hát most Isten verje meg, az embernek igen is joga van fellángolni egy negyvenes férfi iránt! Nem lehet azt várni a magamfajta kis fruskától, hogy ne zúgjon bele egy ilyenbe életében egyszer, mert hogy dobos, meg rádiós, és akkor hű, meg ismer könyveket, és haa. Hát ne haragudjanak, kedves esküdtszék, gyermeki, kislányos, szenvedélyes rajongással teli fellángolásomnak egy percét sem bántam meg, gazdagította az életem!
Ő vette a mikrofonomat! Tudom, kit mikor kell kihasználni. Na de ő írta meg a gyászbeszédemet is. És aztán írtam neki egy szerelmes levelet, ő írt egy hivatalos elutasító határozatot, mire én megírtam egy fellebbezést....de ezt a fellebbezést már nem küldtem el, mert fülön fogott az igazi szerelmem és elcsípett.
Balázs, olvasod? Te biztos olvasod. Csudi jó dolog ez a hosszú szerelem! Kívánom mindenkinek, hogy találjon valaki olyat, mint te. Akinek van egy éjje....... :D :D :D :D :D :D és ezt csak te érted. Nagyon remélem hogy érted. Na jó, majd mondd meg, hogy érted-e vagy nem. De basszus, el fogod olvasni ezt a bejegyzést, aztán elfelejted, hogy válaszolj erre! El fogod felejteni! Felháborító, hogy lehetsz ilyen szemét?? Menj a fenébe.
Valamikor írtam életem férfijainak levelet, hogy elbúcsúzzak tőlük, Király Petinek viszont nem írtam, mert valahogy nem érzem szükségét. Vajon kínos, hogy leírtam a nevüket nyilvánosan? Szerintem ezekről az emberekről nem írtam olyat, amit kínosnak éreznének, ha nyilvánosságra kerülne. Egy ismerősöm megkért arra, hogy ne jegyezzem meg a nevét a blogomban, de szerintem mások annyira nem érzékenyek erre. Vagy igen? Még átgondolom.
Ez egy ilyen maratoni bejegyzés.
A Pavle mi pie-t osztom meg, mert ÉN VOKÁLOZOM RAJTA, másrészt ez az első dal, amit megtanultunk, és ez 5 éve volt, és akkor még csabán a dózsán laktak irmáék, és a konyhában gyakoroltuk, és a múzeumok éjszakáján játszottuk el, mindössze Joe-val és Gáborral, Joe dobolt, Gábor meg gondolom azt a pengetős hangszerét használta, aminek sose tudom a nevét, de már kipróbáltam, és jól hangzik.
Jaj de buliznék ilyet! A maratoni bejegyzésnek ezennel vége.
Megígértem, hogy minden vasárnap vagy hétfőn írni fogok, így jó kislány módjára megteszem. Ez a Cocteau ez aranyos, vanília, jót tesz habfürdéshez meg mosogatáshoz, esetleg ha valaki a kettőt egyszerre akarja.
Most gagyizták le a poénjaimat, ráadásul egy barátom. Azt mondta, nem is olvassa a blogom, erre írja, hogy 2-3 bejegyzést olvasott, és voltak benne gagyi poénok. Felháborító.
Épp mikor az ember elhatározná, hogy folytatja a blogját, kap egy ilyen ütést. Hát természetes, hogy ha az ember sok poént ír, a nagy számok törvénye alapján lesznek gagyik is. És erőltetettek. De attól még ezt nem kell velem közölni!
Kedvelt költőm, Garfield szavaival élve:
Na mindegy, egyébként jó napom volt, mert bár már reggel meg akartam írni a tanulási módszeres házimat, stand upokat néztem, és egy kettő tetszett is, most zsengébb előadókat tekintettem meg, Daniel Simonsent megint megnéztem, mert vicces, aztán nőket is néztem, azok között is volt egy-két jó. Aztán úristen mennyire unalmas ez az egész úgysem olvassa senki bármit ideírhatok devizaliberalizáció Ausztrália nyóc tízz! Ezt az idézetet senki se fogja érteni, hiszen senki sem olvassa ezt az egészet, és ez megnyugtató, így leírhatom, hogy Boborjánból van, mikor ő a világ leghosszabban élő embere. Tíra ríra. Sokak szerint a lár púr lár is erőltetett, igazuk is van valamennyire, de ha az ember poénokkal foglalkozik, nem lehet kizárni ezt.
Aztán elmentem a keresztfiamért az óvodába. Várni kellett egy ideig, amíg végeznek a nagycsoportosok a kajával. Én egy látszatkedvességet érzek az óvónők felől az irányomba, vagy egyszerűen csak frusztráltak, de mintha nem kedvelnének. Na szóval kiderült, hogy Beni nagy haverjának a nagymamájával vártam, úgyhogy megérte elmennem, kötöttem egy hasznos ismeretséget. El akartam vinni a srácokat egy megyeri közös biciklizésre vagy valami, de nem jött össze, de most, hogy a mamájukat megismertem, könnyebb lesz.
Bendzsó hat éves lesz, el ne felejtsem odaadni neki az elefántját, amit vettem neki. Bár nem könnyű elfelejteni, mert nagy. Wikipédia: "Az afrikai elefánt a legnagyobb szárazföldi állat. A farka hegyétől az ormányáig körülbelül 8 méter hosszú. Mindene hatalmas, a bele például 30–40 méter hosszú." Én nem akarom tudni, ezt hogy tudták meg.
De nem igazi elefáni, hanem csak játék, ezt adom neki, elméletileg szereti őket. Karácsonyra játékszintit akarok neki adni, anya meg aszongya "nem is tud kottát olvasni... lehet hogy korai még neki.."
Nos, anya, kösz, hogy még jobban megértetted velem, hogy miért alakul ilyen nehézkesen zenei karrierem! Felháborító, mégis mi rossz lenne egy játékszintiben?? Már nézte a nagy szintit, nyomogatta, csalódott volt, hogy nem működik. A gitárt nagyon szereti, mindig nyúzza, szerencsére a hangolókulcsokhoz megértette, hogy nem nyúlhat, ott ütném agyon a kis szarost. Mit képzel magáról, nőjön fel.
Aztán bementem a városba, Békéscsabára találkozni Irma nővéremmel, és akkor elmentünk a borozóba, megittünk két sört, és a belső és külső világ egyeztetéséről, az Akasha krónikákról, Rudolf Steinerről, a spiritualitásról, Jézusról, a pornóról, a szabadságról, a női önbizalomról, a szerelemről, a párkapcsolatokról, de legfőképp a művészi válságokról és az önmegvalósítás nehézségéről, és a gyakorlati élet beintegrálásának problémáiról beszélgettünk. Kifecsegek mindent, mindent, mindent!
Aztán hazajöttem, és megírtam a házimat, egy folyamatról kellett angolul írni (meglepő, hogy angolul, egy angol szakon), én a dalszerzés folyamatát választottam, erről írtam, 200 szót kellett, és 200 szó lett, se több, se kevesebb, elképesztően boldog lettem ettől a tudattól, kirohantam anyának is elmesélni, aztán elmeséltem egy barátomnak gtalkon, de ő nem volt olyan lelkes, és aztán jött ezzel, hogy erőltetettek a poénjaim, úgyhogy ide menekültem, hogy leírjam a napomat, hiszen rajtam kívül senki sem tud lelkesedni azért, hogy nekem 200 szavas lett az írásom PONTOSAN ANNYI.
Mert Balázs nincs sehol, sehol! A virtuális térben sem. Úgyhogy nem tudok neki beszámolni, hogy "Balázs, pont 200 szavas lett az írásom! A dalszerzésről! Pont 200! Nem 200 faktoriális....höhöhöhöhö hahahaha!"
És ő azt mondaná, hogy "Úristen, de hiszen ez fantasztikus!" és nagyon örülne. De ő annak is örül, ha jól készítem a tésztát, vagy két nagyon összeillő ruhát vettem fel, és lelkendezve szaladok EZT NÉZD MÁR HÁT EZT NÉZD, EZ IS ZÖLD MEG EZ IS, BALÁZS!!
Én egy érdekes, izgalmas ember vagyok, lenyűgöző az életem. És most, ha megbocsátanak, uraim, eltávozom.
Ugye a Hannibálos filmben volt, a Bárányok hallgatnakban mikor rúzsozza magát a fickó (Dugjatok meg keményen, én megdugnám magamat, vagy mi a fene, elnézést, nem idézek pontosan, mert lusta vagyok megkeresni) , ez a zene. Nekem rögtön megtetszett. Ironikus, hogy először a Báránysültek hallgatnak-ot láttam, majd több rajzfilmes utalást erre a jelenetre, pl Family guy, és csak aztán láttam az eredetit, ez vagyok én, le se tagadhatnám. Ne lepődjetek meg, a dalban apró mélytengeri állatok szólítgatják egymást, tök aranyosan.
Mivel mindjárt egy hónapja nem írtam, és kaptam egy üzenetet újságból kivágott betűkből (nem, csak fb-on), hogy "el fogod veszíteni az olvasóidat", annyira megijedtem, hogy rettegni kezdtem. Az ágyamban talált levágott lófej sem segített a helyzeten. Hogy mit csináltam eddig?
Kambodzsai öngyilkos merénylőkkel golfoztam, és elég kiábrándító volt a teljesítményük. Még kiábrándítóbb, mint ez a szellemeskedési kényszer, ami belőlem feltör. Nem is akarok erről többet mesélni. Sokminden történt közben, annyi minden, nincs is kedvem leírni, hiszen elképesztően, meglepően lusta vagyok. Lustaság, fél egészség. Összefoglalót ígértem. Aztán remélhetőleg valami értelmesről is fogok írni ezután a bejegyzés után. De lehet hogy nem. Vagy igen. Vagy nem. Semmi értelme ennek a blognak, senki sem olvassa el más blogját! Minek? Én leszarom más blogját, és az enyém sem érdekel túlságosan. De azért mégsem hagyom abba, hátha még egyszer jól fog jönni.
Például egy híres blogproducer, Jidault Bousie meglátja a blogomat. De Jidault Bousie-ról már írtam a blog.com-os próbálkozásom során, majd egyszer bemásolom. Na, jobb kedvem lett egy kicsit, Jidault Bousie hátha egyszer megtalálja a blogot, és dúsgazdag leszek. Vagy szellemi prostitúcióra kényszerít, és egész életemben lakodalmas dalokat kell írnom.
Egyébként a legfőbb dolgok, amik történtek ebben az egy hónapban: tanultam, dolgoztam = tanulni és dolgozni akartam, de az erre szánt idő elég nagy részében amerikai talk show-kat és Oscar díj átadókat néztem. Remek érzés gyónni, úgy érzem, megtisztulok. De azért írtam szövegeket, majd a munkámról bővebben. Párterápia, apasági teszt, erdei iskola, betonvágás, szállítószalag, eprüvetta, műanyag nyílászáró, kompresszor. Változatos!
És Bvel kétévesek lettünk, úgyhogy összességében véve úgy gondolom, mindent összevetve, ennek tükrében, a bolygón töltött időm nagy részében boldogszerű vagyok. És néptáncolunk is, legalább is csúszkálunk és bukdácsolunk. És majd rész veszek monty python jelenetben, és van egy ilyen rádiójátékos verseny, de ezekről majd később beszámolok. ÖSSZEFOGLALÓ, KONCENTRÁLJ, ÖSSZEFOGLALÓ.
Nehéz összefoglalni az elmúlt 10 + 1 szöveget, mert semmi értelmes nincs bennük. El kéne olvasnom hozzá az egészet. Elkezdtem az egyetemet.
